Ukrajna politikai értelemben kettészakadt, és mi nem tudjuk, melyik felet kellene támogatnunk. Orbán elvbarátai Kelet-Ukrajnában élnek (tehát tőlünk messze), a magyar kisebbség viszont Nyugat-Ukrajnában, a határunk mentén.
A független Ukrajna történelme a nyugatukrán, illetve keletukrán érdekcsoportok váltakozó kormányzásának történelme, ezzel egyúttal a (nyugat-)európai és az orosz befolyás érvényesülésének küzdelme is. A nagyukrán nacionalista nyugatukrán politikusok (Juscsenko, Timosenko stb.) az olcsó nyugati kölcsönökre hajtva általában partnerségre törekedtek az EU-val — és egyúttal próbálták elnyomni, horribile dictu asszimilálni a nemzetiségi kisebbségeket (alapvetően az oroszokat, de épp így ártva a többieknek, tehát a magyaroknak is). Az egyértelműen oroszbarát keletukrán politikusok (Kucsma, Janukovics, Azarov stb.) az olcsó orosz gázra hajtva gazdaságilag és politikailag is a FÁK részeként, kvázi az EU versenytársaiként képzelték a jövőt — és egyúttal teret adtak a nemzetiségek önrendelkezésének (alapvetően persze az oroszoknak, de velük a többieknek, így a magyaroknak is). Mindezt megalapozza és egyúttal konzerválja is, hogy az ország nemcsak gazdaságilag, de etnikailag is élesen kettéosztott.
Ukrajna etnikai térképe a 2001-es népszámlálás adatait tükrözi. Mármint azt, hogy a népszámláló biztosok kérdésére ki milyen nemzetiségűnek vallotta magát. Ezt azonban jelentősen torzítja, hogy az asszimilációs törekvésekre "válaszul" (amint ez ilyen esetekben szokás) az orosz anyanyelvűek tömegesen ukránnak mondták magukat. Így csökkenhetett az orosz nemzetiségűek száma 1989 és 2001 között 3 millióval(!), miközben 4,5 millióra(!) nőtt az "orosz anyanyelvű ukránok" (hivatalos) száma. ("Ukrán anyanyelvű orosz" valahogy nem volt kimutatható.) A térképről még így is megállapítható, hogy az ország keleti részén a nagyvárosokban orosz a többség, körülöttük a falvakban pedig ukrán (jelezve a két csoport foglalkozásszerkezetének különbözőségét is). A gyakorlatilag ukrán lakosság nélküli Krímet most hagyjuk figyelmen kívül: azt 1954-ben az ukrán Hruscsov egyszerűen átcsatolta Oroszországtól Ukrajnához, majd a Jugoszlávia felbomlásánál is rendkívül kártékonynak bizonyuló helsinki egyezmény szellemében ott is maradt. Az oroszokkal együtt élő keletukránok egyébként is jóval fogékonyabbak a pánszláv eszmékre (és integrációra), mint a magukat többnyire éppen az oroszokkal szemben meghatározó nyugatukránok.
A keletre nyitó, az EU alternatíváját kereső Orbán tehát természetes szövetségest talált Janukovicsban: egyrészt annak oroszbarátsága, másrészt engedékeny nemzetiségi politikája miatt. Ráadásul még Viktornak is hívják... "Az ön személyében egyértelműen jelentős stabilizáló tényezőt látunk mind Ukrajna, mind a régió számára" — hangsúlyozta új barátjának választási győzelme után a magyar kormányfő az UNIAN ukrán hírügynökség jelentése szerint.
Ez a szép kép akkor tört össze, amikor a sokáig vacilláló Janukovics — akinek politikáját azért mégiscsak az oroszbarátság határozza meg — orosz nyomásra nem írta alá a társulási szerződést az EU-val. Az, hogy mennyire nem "stabilizáló tényező", tökéletesen kiderült, amikor se a tüntetők követeléseit elfogadni, se azokat szétveretni nem volt képes. Olybá tűnik, mostanra minden mozgástere elfogyott. Megkésve próbál egyezkedni, de hiába: a tüntetők, akik közt apránként többségbe kerültek a felfegyverzett, katonaviselt férfiak, már nem hallgatnak az ellenzéki pártokra se. A környezet egyértelműen ellenséges, Kijev ugyanis Nyugat-Ukrajna fővárosa (Kelet-Ukrajnáé Harkov). Az egyre több áldozatot látva Vitalij Klicsko is elgondolkodhat azon, kellett-e neki ez az egész. Valahogy nem szokott jó vége lenni annak, ha egy sportoló a politikába ártja magát (még ha világbajnok se).
Az elemzők jóformán csak két dologban értenek egyet: abban, hogy Janukovics egy politikai hulla és abban, hogy Ukrajna nem szakad ketté. A nyugat–keleti szembenállás azonban fennmarad, ha (valószínűleg) nem is fajul polgárháborúvá. Nekünk pedig el kéne döntenünk, ki mellé állunk. Kedvenc keletukránjainkra most alighanem rossz idők jönnek — de az ország csődben van, olcsó hitel nem várható, az olcsó gázért pedig még kuncsoroghatnak Putyinnál. A kárpátaljai magyar szervezetek jóelőre elhatárolták magukat mindkét féltől, tehát támpontot tőlük se kaphatunk.
Így hát Orbán kiment a határra, látványosan demonstrálva, hogy számunkra ez (sem) politikai, hanem idegenrendészeti kérdés. Megszemlélte magának még egyszer ezt az Ukrajnát, és látott ott egy őzet.
Vannak barátok, és vannak nemes ellenfelek. Ám az olyan érintettről, aki egy konfliktusban nem áll egyik fél mellé sem, mindkettő tudja, hogy sumákol. Így hát meg is utálják mindketten — "langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból."
