Téma: Magyarország német megszállása, 1944. március 19. című emlékmű megalkotása
Helyszín: Budapest, Szabadság tér alatti autóparkoló lejáratának jelenlegi támfala előtti terület.
A kompozíció két fő elemből: a magyar államot szimbolizáló turulmadár és Gábriel arkangyal alakjából, valamint 13 db oszlopból, timpanonos és arichtrávos kapuzatból és feliratokból áll.
A kompozíció ezt a drámai történelmi eseményt nem korhű alakokkal, személyekkel jeleníti meg, hanem a művészettörténet eszközeihez nyúl, a kultúrtörténet figuráit idézi meg allegorikus alakjaival. Elnyomó és elnyomott, megszálló és megszállott együtt jelenik meg. A szobor drámai, anélkül, hogy vértócsák, fegyverek, halottak jelennének meg a téren. Két kultúra jelenik meg: az egyik, amely úgy gondolja hogy erősebb (de mindenképpen agresszívebb) fölé tornyosul (teszi ezt egy építészeti környezettel, a timpanonnal) rátelepszik és lecsap a másik szelídebb, lágyabb vonalú alakra, a magyar zsidóságot képviselő Gábriel arkangyal figurájára, aki a kultúrtörténetben, vallástörténetben Isten embere, Isten ereje, az isteni erő.
Gábriel arkangyal alakjának, szobrászati megformálásának magyarországi és budapesti vonatkozása: a Hősök terén lévő királyaink és a Hét vezér közötti oszlopon elhelyezkedő főalak. Ez a főalak itt, a Hősök terén a felhők között jár. Az én kompozíciómban leigázott, a földre került. Lába alatt a földön, mellette és körülötte oszloptöredékek. Mint egy történelmi lelet az elmúlt nagy korszak és kultúra összes szépségével és megismételhetetlenségével, felülmúl-hatatlanságával.
Gábriel arkangyal alakja szép és szelíd. Teste tökéletes, tekintetében nem jelenik meg rémület. Arca szelíd, szeme csukva. Nem tudjuk, alvó, álmodó vagy ábrándozó-e. A kompozíció magyarázza el, hogy rémálommá lesz az álom. Testtartása árulja el a legyőzöttet.
A főalak zsidó mivoltára a kompozíció összképéhez kicsi, ámde annál fontosabb, középpontban lévő elem: a mellére vart Dávid-csillag hívja fel a figyelmet.
A romokká tört, szárnyait szegett kultúrára egy nagyobb hatalom telepszik rá, ez a Magyar Királyság, illetve az azt megjelenítő állami szimbólum: turulmadár. Formai megfogalmazásában tökéletes ellentéte Gábriel arkangyal alakjának. Ez a turulmadár a logókon, jelvényeken "tömeggyártott eszközön" megjelenített jelek, jelvények, jelképek életre kelt szárnyasa. Végigrepül, végigsöpör az országon. Hamar elér a hozzánk, megszállja az utcáinkat, tereinket, lakásainkat, hogy elpusztítsa zsidó polgárait.
A két főalak anyaga bronz. Gábrielé világosbronz színű, szárnya egészen csillogó. A léptékváltást a szobrászat az egyiptomi kultúra óta előszeretettel használja. Jelezni kell, hogy „kivel" vagyunk, az adott helyzetben ki a jó és ki a rossz. Félelmet soha nem a nagyobbtól, hanem, az agresszívebbtől érzünk. A két alak nincs kapcsolatban, nem érintik meg egymást, így számítok a néző fejében működő térképezésre. A repülő, levegőben lévő lények, gépek mérete leolvashatatlan. Nem tudjuk, mekkora. egy bombázó repülőgép bármilyen messze van, félünk tőle, képe rettenetes.
Tisztelt Kalászi Hajnalka!
A Miniszterelnökség nevében arról tájékoztatom, hogy az architrávra az alábbi felirat kerül, írásjelek nélkül.
„Magyarország náci korszaka"
Az egyik oszlopon elhelyezésre kerül a következő felirat is:
„Megkövetjük az áldozatok emlékét"
Üdvözlettel
dr. Tóth Ivett
kabinetfőnök, főosztályvezető
Miniszterelnökség
