Eheti alkotásainkat is Érvsebész gondos gyűjtőmunkájának köszönhetjük. Át is adom neki a szót (P/c).
Mindig is erősen hittem a civilség erejében — abban, hogy a polgárok képesek megszervezni magukat fontos ügyek érdekében. Nemrégiben találtam a megejtően aktív és megejtően civil szerveződés, a Batsányi-Cserhát Művész kör honlapjára. A Kör szerteágazó tevékenysége szétfeszíti e rovat kereteit: az irodalom mellett igen jelentős a vizuális kultúra jelenléte is. Ez egy igazán be- és elfogadó közösség, ahol a tagok pozitív energiái összegeződnek, ezáltal a nagyszerű még nagyszerűbbé, a borzalmas még borzalmasabbá lesz. Mi több: a legnagyszerűbb borzalmakat évente kiosztott díjakkal jutalmazzák. Amint látható, igen bőkezűen: 2013-ban 170 alkotó között harmincháromféle díjat osztottak ki. Különösen megható, hogy a Lovagok és a Dámák, valamint az arisztokrácia legkiválóbbjai átérzik felelősségüket a honi kultúráért, és felkarolják a tehetségeket.
Szürke teste a folyónak
Délnek indul tegnap, holnap
Századokra nézne vissza
Hogyha kékes szeme volna
Nincsen szeme vak a Duna
Elszennyezték sok éjszaka
Benne fürdött ősök népe
Tatár tót és Árpád vére,
benne avar, szláv és német
tán még török, osztrák lépett
szép folyónkba Magyarország
siratja most régi rangját
Testvérei messze szállva
„ Rába, Tisza, Dráva Száva ”
Bércek ormán büszke madár
Elszállt régen nincsen határ
Bölcs folyó volt mindig Dunánk
Beszélgetett velem habár
Locsogott csak és morogta:
„ merre follyak
Nincs már meg az ősi flotta
és az igaz nemzetünk
Azt is mondta volt itt béke
Királyaink büszke vére
Mosta partom sok száz évig
Amíg idegenek törték áldott
partom oldalát
Minden nemzet közt a magyar
Szeretett és becsült engem
A partomon sétálgatott
A hős Árpád magyar herceg
Csaták dúltak hős vitézek
Bennem mosták arcukat
S én csodáltam a harcukat
Törtek engem meg gátoltak
Partjaimon kezet fogtak
Utána meg belémfulladt
A sok magyar katona
Magyar népem hidakat vert
Pest felé hogy átsétáljon
Engem mind mind szeretett
De vidám éltet s vidám népet
Nem hozott el sohase
roskadó partjaimhoz
A Magyarok Istene
Komor sebes és bolondos
Népek jártak rajtam át
Mégis nagyon megbecsülték
A Magyarok e szép Hazát
Vigyázzatok a hazára
Fogjátok egymás kezét
Mert a magyar elfogy lassan
S nem találja a helyét”
- Így morgott az öreg Duna
Száz baját is elmormolta
S roskadozva továbbszaladt
a kanyargós völgyeken
szürke teste a folyónak
nem beszélt csak csorgott délre
ő is elmegy más vidékre
de mi itthon maradunk
ígértem a vén Dunának
amíg magyar vérünk árad
Mindig vele kacagunk
Akkor is ha hull a könnyem
Akkor is ha nincs mit ennem
Magyar földön magyar ének
Körülvesznek magas bércek
Mindig itt lesz otthonunk
Nem engedünk senki Másnak
Ezt ígértem a Dunánknak
Ősi földön ősi népek utódjai hős Ennének
Örökké szállj magyar ének
A Magyarok Istenének - s Hazánkért
