Tele az internet azzal, hogy a kormány emlékművet állít a német mexállás 70. évfordulójára a Szabadság térre. Ennek áthallásos üzenete, hogy a 2. világháború mindkét "mexállásának" legyen ott emlékműve: a szovjetnek már van, most legyen a németnek is. Előbbi hivatalosan hazánk felszabadításának állított emléket, ez a mostani hivatalosan a holokausztnak állít majd. Ennek további áthallásairól mindenki azonmód leírt mindent, ami csak eszembe juthatna; olyannyira, hogy teljesen fölösleges lenne hozzájuk tenni a sajátomat. Úgyhogy szokásomhoz híven a tartalom helyett ezúttal is inkább a formával foglalkoznék.
A műnek 2014. március 19-re már el is kell készülnie, aminek alapján legalábbis feltételezhető, hogy valakik nemcsak azt tudják, mi fog odakerülni, de azt is, hogyan néz az majd ki (szóval, alighanem régen tervezgetik ezt már). Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mielőtt egyáltalán megbízhatnának a munkával valakit, a miniszterelnökséget vezető Lázár Jánosnak meg kell állapodnia a budapesti beruházásokért felelős kormánybiztossal és Rogán Antal V. kerületi polgármesterrel; ezután a kerületi önkormányzatnak még meg kell hoznia egy sor — minden bizonnyal jól előkészített és átgondolt — döntést az emlékmű elhelyezéséről.
Normális eljárásrendben ez bizony nem menne ilyen gyorsan. Ezért hát a kormány azonmód, ahogy a tervezet elékerült, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította azt. Így nem kell hozzá se építészeti-műszaki tervtanácsi vélemény, se településképi véleményezési eljárás, se semmi egyéb olyan úri huncutság, amivel valakik ilyen-olyan szakmai szempontokra (= kommunista trükkökre) hivatkozva a diadalmas nemzeti együttműködés útjába állhatnának.
Nem hiszem, hogy volna széles e hazában bárki, aki úgy gondolná, hogy egy efféle emlékműnek lehet egyáltalán bármi, nemzetgazdasági mércével észlelhető gazdasági jelentősége. De megtehetik, és meg is teszik. És még hirdetik is, bele a képünkbe, hogy lássuk: megtehetnek bármit.
A világ boldogabb részein az ilyesmit rosszhiszemű jogkerülő magatartásként büntetik. Nálunk elvileg az alkotmánybíróság helyezhetné hatályon kívül — szívesen fogadok arra, hogy nem teszi.
Amint ezt már korábban fejtegettem itt: Magyarország nem jogállam.
