Az OMEGA együttes levetett füstgépében tobzódó német szintipop együttes elektronikus szimfóniája volt az első bátortalan kísérlet arra, hogy a Kraftwerk, Jean-Michel Jarre és a Tangerine Dream elvont, de ugyanakkor vájtfülű rajongóit bevonja a populárisabb zene világába, hátha azzal majd már be tudnak csajozni jól.
Míg a Pink Floyd és a progresszív rock fanjai arisztokratikusan leereszkedtek a tömegekhez, addig az instrumentális zene eme kedvelőire menthetetlen csodabogarakként tekintett az átlagember. Az ütemes térdrogyasztásban úttörő szerepet játszó Alphaville a most következő számmal dobott mentőövet, mintegy hidat építve a Tangerine Dream világa és a köznép által hallgathatónak ítélt műfajok közé.
Nota bene, az alatt a híd alatt ottfelejtették az Emerson Lake & Palmert – ami egyes álláspontok szerint szintén zenét játszott....
Most pedig következzék az Alphaville-től a Sounds like a melody:
