A mai Mandinerről tudjuk, hogy John Fonte elvtárs, az amerikai konzervatív mozgalom élharcosa, a Konzervatív Internacionálé főtitkára Pesten ad elő a globális kormányzás lehetséges szörnyűségeiről és más időszerű ideológiai kérdésekről. Lesz sok úttörő, kisdobos, VOR-öltöny, a Központi Bizottság több tagja is megjelenik a jeles eseményen. Ő aztán tudja, hogy the fucking potato soup should be a fucking potato soup.
Csillog a sok kis konzervatív szem, egy az utunk néppelpárttal, jelszavunk a munkabéke, apuci reménye bennünk.
Pontosan kilenc éve tartották a népszavazást a kettős állampolgárságról Magyarországon, még az elnyomó Gyurcsány-rezsim idején. John Fonte elvtárs a kettős állampolgárság szakértőjének számít a a baráti Egyesült Államokban. Van egy saját kifejezése, olyan mint Bogár László elvtársnak a globaloböllér. "Civic bigamy". Állampolgári bigámia. Bizony, ennek nevezi a kettős állampolgárságot. És bigamistának a kettős állampolgárokat. Pártszerű, építő kritika.
Fonte elvtárs hosszasan magyarázza azt, miért nem fogadható el a kettős állampolgárság. Miért jelenti ez az állampolgári lojalitás megtörését, miért ellentétes a burkeista-hamiltonista konzervatív elvi síkkal.
Vajon Rajcsányi Hőscincér neki is el fogja-e magyarázni, hogy ő nem felejt, nem, nem, soha? Vagy csak engedelmesen szájába veszi a... ceruzáját, és megírja, hogy miért nem szabad megengedni, hogy felénk kerekedjenek a Martin Schultzok. Akik egyébként kurvára felénk akarnak kerekedni. Éljen Vidnyánszky elvtárs, éljen Fonte elvtárs, éljen konzervatív centrális erőteret építő népeink barátsága. Az állampolgári bigamizmus esetében pedig Edmund Burke elvtárs halhatatlan munkássága és történelmi úgyalakultságunk viszonya lesz az irányadó.