Tegnap a Magyar Tudományos Akadémián lett volna dolgom. Aztán addig nézelődtem az első emeleti előadó előtt, míg egy kedves hostess a terembe nem invitált. Így végignézhettem Gyurcsány Ferenc könyvbemutatóját, ami egyben a magyar szociálliberális értelmiségi elit találkozója volt. Úgy éreztem, hogy rajtam kívül mindenki ismeri a másikat, a körülöttem állóknak legalábbis mind ismertem a nevét, gondolom titkosszolgának néztek (a valódi titkosszolga fehér pulóverben volt, én mustársárgában). Azok az emberek akik körülöttem álltak, előttem ültek, hitelesítik Gyurcsány Ferencet. Ez a könyv Ferge Zsuzsa és Romsics Ignác nélkül, egyszerű kampányirat lett volna, így (kaptunk egy-egy példányt) azért több.
A szociálliberális elit, nehezebben kezelhető mint Orbánék elitje. Nem jobb vagy rosszabb, okosabb vagy butább, hanem más. Társadalomtudósok, művészek, újságirók, autonómabb személyiségek mint Orbán emberei, nem akarnak felnézni Gyurcsányra, elmennek, megmutatják magukat, de jelzik a távolságot. Nincs vastaps, és bár gondolom volt egy kis smúz, a körülöttem állók egy része fontosnak találta, hogy kritikai megjegyzéseit megossza a környezetével. Gyurcsány szövetségese ennek az elitnek, de nem vezére. Ez a könyv leginkább gesztusaiban érdekes, Gyurcsány olyan hangnemben irt a Kádár rezsimről, és a Kádár okozta morális kárról, ahogy baloldali politikus nem szokott, és még a Horthy korszak békésebb éveiről is volt jó szava. Gyurcsány egy olyan szociáldemokrata imidzset mutatott az Elitnek, amit szivesebben fogadnak el, mint a szocialista ifjútörökök apparátcsik dumáit, ami nem ciki, amit akár Blair is irhatott volna, ami mintha az ő mondatuk, de legalábbis Ferge Zsuzsáé és Romsics Ignácé.
Olvasgattam a könyvet, (igen, az idős grófnő karaktere nincs kellően megrajzolja, mintha nem lenne túl erős a történet, Auguste kapcsolata az inas feleségével sem elég pontosan van megírva, szóval nem a Bovaryné, no) ez nyilván kevesebb mint a Harmadik Út, vagy a Bad Godesbergi program, de legalább valami hasonló. Mindazonáltal most jön egy költségvetés és százmilliárdokkal lesz nagyobb a hiány a tervezettnél. Azt pedig nem a Demos Intézet fogja kiadni, hanem a szociálliberális többség.
És ez nemcsak Gyurcsány sara, hanem az Elité is, a redisztribúciós klientúráé, ahogy Gyurcsány mondaná. Ha ezt az egészet kicsit is komolyan venné az Elit, akkor most odaállna Gyurcsány mögé és azt mondaná, Feri, olvastuk a tervet, és ez igy nem jó. Csökkentsd a költségvetés hiányát plusz kettő milliárd dollárral, mert ez nem megy, terheld ránk a deficitet, a középközéposztályra és feljebb, ne az alsó három decilisre. És mi elvisszük a balhét, és vállaljuk az ütközést Orbánékkal, és ha nyernek majd nyernek, de támogatjuk a deficitcsökkentést és pont. Mert erről volt szó, ezt tapsolták meg olyan kis szelíd távolságtartással. Ha az Elit mossa a kicsi kezét, ha nem fogja fel, hogy ők szívták el a forrásokat az elmúlt években, hogy most ebből a balhéból szépen ki kell hagyni a legelesettebbeket, akkor ez az egész már megint hazugság lesz. Van valamiféle különös kompromisszum, ami Ferge Zsuzsa és Bokros Lajos által köttethetne meg, amire Gyurcsány könyve célozgat néha bátran, néha bátortalanul. A neolib elitnek is engednie kell, és a társadalomtudóska szociáldemokrata elitnek is. Mondjuk, mert így tisztességes. Volt egy kissé őrült, kissé kommunista, kissé elviselhetetlen zseni, aki elmagyarázta, hogy miért legyen az ember tisztességes. Most egy kicsit rá kellene hallgatni.
................................................................................................
2005. szeptember 29-én írtam be ezt az Indexre. Néha érdemes újraolvasni a régi szövegeket.
