Régóta nem olvastunk már semmit Szőnyiné Bartalos Mária munkásságából. pedig az igen jelentős. Korban meglehetősen közel állunk egymáshoz, és ez fogékonnyá tesz problémáira. Mondhatnók, magam is érzem az "időtlenül feszülő szunnyadó késztetést", keresztül a gyönyör sápadt paraboláján. Megértem, de nem szeretem: inkább sajnálom szegény Szőnyit(?), akire a költőnő ilyen szadisztikusan gondol, hogy "szerető szíveden a lánctalp is átmehet". Hááát, gusztus dolga...
Ötvenen túl
inkarnálni magamból küzdőképességet
időtlenül feszülő szunnyadó késztetést
kudarc nélkül megélni türelmetlenséget
próbatétel e spirituális térigény
emlékektől éled az elme a hit útján
fiatalít a megértő isteni anya
tükrözheti arcodra gyermeki mosolyát
mély érzéssel hajtóerővel akarattal
sejtjeid külső héja beérett gyümölcsöd
arathatod már hited termését kertedben
szerető szíveden a lánctalp is átmehet
ötvenen túl szeretve nincs már mi összetör
letisztulttá válik az elme lélek és szív
látod kívülről a hajszát mások félelmét
pénz hatalom ösztönök kéje meg nem rendít
tudod belőled már itt maradt isteni fény
megszületett nevet rád gyermeki mosollyal
gyümölcsök magja termékenyült hát általad
szellemi gazdagságod hagyod rá örökül
elmehetsz nyugodtan - lelked nem törpül
Mondhatni, szent kötelességemnek érzem, hogy elvezesselek Titeket a sivársúlyok tavának partjára is...
Láttam a tavaszt
léptem hangtalan kacajba fulladt
megállt ereimben a vér
naphorzsolta falat szemem kaparta
tátongó szívemre ragyogott a lét
láttam a Tavaszt
láttam a Tavaszt fogvacogva
elém siklott a langyos fény
sivársúlytó léleksikolya
sisteregve süppedt felém
hívtam a Tavaszt
hívtam a Tavaszt reménykedve
de settenkedve ment előlem
siettem, hogy utolérjem
s egy felhősóhaj keretében
eltűnt a Tavasz
eltűnt a Tavasz
a napfénylátomás
hívtam a Tavaszt
a langyos fénymást
láttam a Tavaszt
s a Fény játékát
éreztem a Tavaszt
a lélekzsiborgást
Végül, de messze nem utolsósorban, azok kedvéért, akixeretnék jártukban-keltükben Sz.B.M. verseit szavalni, ám (még) restek a hosszabb költemények betanulására:
Mint egy gyermekpalánta
Mint egy gyermekpalánta,
olyan törékeny a Föld.
Üveggolyóként pörög -
mindig nagy félhomályban.
