Kövér Lászlónak félremagyarázták a szavait. Ő kifejezetten az ellenzék jogköreit szerette volna kiszélesíteni azzal, hogy bővebb rendeletalkotási jogköröket adna a kormánynak. Aki ezt magától nem látja be, az hülyeséget párosít rosszindulattal. Szórakoztató, hogy a rezsim élcsapata már annyira elkopott fejben, hogy külön takarítóbrigádnak kell a nyomukban járnia, hogy megmagyarázzanak, bocsánatot kérjenek és más vágányra tereljék a szót, de mivel blogunk mottója a "Stupiditas et Malitia", nem szórakozhatunk, hanem reagálnunk kell.
Mert végül is valóban lehetne arról szó, hogy a parlament eszméletlenül túlszabályoz mindent. A kormány minden szir-szar ügyben új törvények és módosítók tucatjait nyújtja be folyamatosan, amiket aztán társadalmi egyeztetés és érdemi parlamenti vita nélkül azonnali hatállyal életbe léptetnek, majd néhány hónap múlva hanyatt-homlok módosítanak. Ők maguk sem képesek követni a jogszabály-változásokat, nem hogy a jogalkotás áldozatai.
Kövér felismerte, hogy ez tarthatatlan, de az okát képtelen helyesen azonosítani. Ugyanis a törvényhozás azért lett ilyenné, mert a Fidesz élcsapatát jogászbűnözők alkotják, akik egy villanykörtét sem képesek jogszabály-módosítás nélkül becsavarni, mert ez az egyetlen eszköz, amit ismernek.
A közoktatás államosítását, a trafikmutyit, az elektronikus útdíjat, a pénztárgépek bekötését és a tankönyvellátást is hogy megoldották: gyakorlatilag minden nagyszabású átalakításuk megbukott már az induláskor. A trafikmutyinál nem számoltak azzal, hogy a mutyiztatás egyenetlenül fogja újraosztani a piacot, az e-útdíjnál, a pénztárgépcserénél és a tankönyv-centralizációnál pedig nem készültek fel az induláskor szükségszerűen bekövetkező túlterhelésre. Ugyanazt a hibát követik el újra és újra, mint a hülyegyerek, aki nem tudja megtanulni, hogy az áram ráz, a kutya harap, a fal meg kemény.
Nem kérdeznek, nem egyeztetnek, nem tanulnak, csak egyre frusztráltabban peccselik a joganyagot, amit nagy ambíciókkal megalkottak, éjt nappallá téve dolgoznak rajta zugügyvédek és minisztériumi gyakornokok a főnök, a nemzetközi helyzet vagy az élet nem várt cikkcakkjait követve, és még sem jutnak előbbre. Hogy is érthetné meg Kövér, hogy a probléma nem a parlament és a kormány hatalmának megosztásában, hanem magában a kormányzó párt elitjében van, hiszen ő maga is a része a rendszernek, ami törvényszerűen selejtet gyárt és minél jobban pörgetik, annál rosszabbul működik.
Ezen kellene elgondolkodnia Kövér Lászlónak, nem a rendeleti kormányzáson.
