Bajnai Gordonnak el kellene fogadtatnia a támogatóival, hogy a 2014-es választásokon a szocialista pártelnök lesz a demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Nem elég elfogadnia Mesterházy jelöltségét, azt el kell fogadtatnia a pártjával és a szavazótáborával. Ha erre nem lesz képes, Orbán fel fogja morzsolni a demokratikus ellenzéket.
Bajnai sokkal közelebb áll hozzám, mint a szocialisták. Ha lehetne választani, akkor őt választanám miniszterelnök-jelöltnek. Sajnos nem lehet választani.
A szocialista párt támogatottsága és politikai gépezete a legerősebb a demokratikus ellenzéki oldalon. Nem fogják elfogadni, hogy közvélemény-kutatás döntsön a miniszterelnök-jelölt személyéről.
Ez nem a Democratic Primary (készség szinten használom a Wikipediát, kérem a politológus urakat, hogy ne másolják ki szó szerint, mint ahogy eddig tették), itt valami egészen másról van szó, itt nem egy relatíve egységes szavazói csoport dönt a potenciális vezetőjéről. A szocialisták által (valószínűleg nem egészen komolyan) javasolt open primary és a közvélemény-kutatásra alapuló jelöltválasztás a két tábor közötti véleménykülönbségeket nyílt ellenszenvvé mélyítené, majd valamelyik, ma esetleg jelentéktelennek tűnő részlet vezetne a katasztrófához.
A valódi kérdés az, hogy létrehozható-e egy vállalható és stabil politikai közösség, amely a közeljövőben képes lesz lebontani a FIDESZ pártállamát. Ennek a politikai közösségnek túl kellene élnie egy esetleges választási vereséget, túl kellene élnie a világnézeti különbségekből eredő konfliktusokat. Egy ilyen politikai közösség létrehozása pedig sokkal többet jelent, mint egy választási szerződés két ember vagy két párt között. Itt arról van szó, hogy nagy levegőt veszünk, és elfogadjuk azt, hogy a másik nem úgy gondolkozik, mint mi. Ennek gyakorlatilag semmiféle hagyománya sincs Magyarországon. Mi úgy viseljük az innen-onnan összemazsolázott ideológiáinkat, mint valami csinos pelenkát, nagyon félünk attól, hogy ha a borzalmasan kínos közhelyeinket nem mondjuk el minden reggel hangosan, akkor....
Grassroot csoportok százait kellene koordinálni, értelmiségi hátországot szervezni, és esetleg meg kellene szerezni egyes Orbánból kiábrándult oligarchák fontos gazdasági szereplők támogatását. Kicsit nehezebbnek tűnik, mint hülyeségeket posztolni a Facebookon.
Tudom, hogy nem lehet felemelni Magyarországot. Magyarország vagy felemelkedik magától és kitalálja saját magát, lassan, meg-megtorpanva, vagy marad ott, ahol van. Ebben esetleg lehet segíteni neki, de nem lehet megcsinálni helyette. És ahol esetleg maradna, ott nemcsak én nem akarok élni, hanem az Ön gyermeke sem, kedves Olvasó.
Magyarország borzalmas helyzetben van. Ez az ország vállalhatatlan. Egy gátlástalan csoport uralja, amely állami szintre emelte a korrupciót, kiüresítette a jogállamot. Lehet, hogy meg lehet őket semmisíteni a saját eszközeikkel, lehet, hogy fel lehet lázítani ellenük az országot, lehet, hogy egyre forróbbá tehető a hideg polgárháború, de, kedves Olvasó, ezt valójában Ön sem akarja.
Nem, ez az ország nem lesz Svájc, nem lesz Svédország vagy Hollandia, azt a történelmi esélyt már elszalasztottuk. De Magyarország még válhat olyan országgá, amelyikben érdemes élni, amelyiket kicsit kinevetünk néha, de azért a magunkénak tudjuk vallani, egy olyan ország, amelyik képes megférni magával, ahol a tehetség számít nem a lojalitás, egy ország, ahol élned és halnod... lehet.
Bajnainak nem hátra kell lépnie, hanem előre. Be kell bizonyítania, hogy képes nehéz döntések meghozatalára. Mesterházy Attilának pedig értékelnie kellene Bajnai gesztusát. Tudomásul kellene vennie, hogy nem azért lesz a demokratikus ellenzék jelöltje, mert alkalmasságát minden kétséget kizáróan bizonyította, hanem azért mert ő a legerősebb párt elnöke. Alázattal kell elfogadnia azt, hogy kap egy lehetőséget. Tudnia kell, hogy valószínűleg veszít, mégis mindent meg kell tennie a győzelemért, és az új politikai közösség felépítéséért. Távolabbra kell látnia 2014-nél.
Nem hiszem, hogy Bajnai meg fog egyezni a szocialistákkal. Ez nem egy megegyezős ország. Abban egészen biztos vagyok, hogy a jelenlegi javaslatok kölcsönösen elfogadhatatlanok, és önmagában aggasztó, hogy egyáltalán nyilvánosságot kaphattak. Mindazonáltal, én két dolgot tehetek, vagy ezt írom le, vagy semmit. Egyelőre az előbbit választottam.
