Teljesen érthetetlen módon belekeveredtünk Demeter Tamás filozófus és a Konzervatórium vitájába. Ez nem a mi ügyünk, nem is nagyon értjük a dolgot.
Mint az ismeretes, Demeter Tamás a Magyar Nemzet július tizenharmadik számában kemény kritikával illette a magyar bölcsészettudomány egy bizonyos részét, amely szegmens egyszerű statisztikai módszerekkel azonosítható Molnár Attila Károllyal, Lánczi Andrással és konzervatóriumos, kommentáros mispóchéjükkel társaságukkal.
Demeter szerint:
"....jószerivel nincs értékelhető kutatási teljesítmény...."
pedig ".... a tudományos teljesítményt nemzetközi mércével kell mérni...."
".... ezt kevesen merik vállalni, mert attól félnek, hogy sok ember egzisztenciáját veszélyeztetné. Kiderülne ugyanis, hogy valóban diskurzusképesek vagyunk-e, fogalmilag, módszertanilag, a nemzetközi mezőnyben..."
A scholar.google.com szerint Molnár Attila Károly, Lánczi András és az egész ún. jobboldali bölcsészelit, az elmúlt majd negyedszázadban gyakorlatilag semmilyen nemzetközileg értékelhető teljesítményt nem nyújtott, esetenként egy árva sornyi értékelhetőt sem, most a körülöttük rajzó fiatalemberekről ne is beszéljünk.
Ez mindazonáltal nem a Vincent problémája, hanem Demeter Tamásé, és én személy szerint nem kívánok közvetítő szerepet játszani az ügyben.
Maradok végtelen tisztelettel, JT.
