Anno amikor a rendszert váltottuk, akkor követeltük ezt a kettőt együtt. Bele se gondoltunk, melyik mit jelent, de jól hangzott. Azóta tudjuk, és egyre kevésbé tetszik. Anno összevetettük az ama régi, jó kis átkos rendszer működéséről megtanultakat a valósággal, és rájöttünk, hogy nem egyezik. Hogy az egész hazugságokon alapszik, hogy a "szoc. polgaz" masszív hülyeség, és hogy semmiféle "gazdasági versenyben" nem állunk nyerésre, a világ nem a mi paramétereinkkel mérhető, mostani kormányunxókincsével szólva "nem a mi pályánkon focizik".
Azóta megtanultuk, hogy a demokrácia a népfelség elvének érvényesítése, a jogállamban pedig a joxabályok stabilak és mindenkire egyaránt kötelezők. Összevetjük a minderről megtanultakat a valósággal, és rájövünk, hogy nem egyezik. Nem, nem arról beszélek, hogy a magyar demokrácia ne lenne stabil: az. A kormány bármely választáson szabadon leváltható, és a választók hajlamosak is erre. Meg is teszik, mihelyst olyasvalaki hívja ki, aki el tudja hitetni magáról — nem azt, hogy jobb, ennyire nem vagyunk igényesek: beérjük azzal, ha kevésbé rossznak látszik. Demokrácia O.K.
Arról beszélek, hogy a jogállamot viszont leromboltuk. Kádár alatt itt jogállam volt. Félreértés ne essék: jogegyenlőség, az nem volt; az önmagukat "élcsapatnak" nevezőknek (eredeti foglalkozásuk: munkás) több járt, és azt el is vették. De mindenki tudta, mit engedhet meg magának ő és mit a másik — és mindez stabil volt: ami tegnap a tiéd volt, arról tudhattad, hogy a tiéd lesz holnap is. Mára megtanultuk, hogy a politikában a gránit a legképlékenyebb anyag: amit belevéstek (esetünkben az alkotmány) akár naponta változtatható, és ehhez elég, ha a miniszterelnöknek megtetszik egy ház valahol. Ha kell, hát elveszi, és ehhez törvényt hoz. Ha a csodaváró (magyarul nem túl jól tudó vezérünxerint: unortodox) gazdaságpolitika lyukat üt a költségvetésbe, simán lenyúlhatják az állampolgárok megtakarításait a lyukakat alkalmilag betömendő. Magyarországon mexűnt a vagyonbiztonság: bármikor elvehetik, ami a tiéd.
Még véletlenül sem kívánok bármi olyasmire utalni, hogy a jogállamot valaki néven nevezhető, megmutogatható főgonosz rombolta volna le: mindenki, minden kormány hozzátette a magáét. A parlament minden év végén elfogadja a költségvetést, az állam köv. évi gazdálkodásának alapját — és már amikor elfogadja, akkor tudni lehet, hogy minden másként lesz. Aztán a kormány "zárolja" belőle a nemszeretem intézményeknek (jellemzően nem a focicsapatoknak, hanem az egyetemeknek és kutatóintézeteknek) megítélt pénz jó részét, és mindenki tudja, hogy ezt sosem fogják már kifizetni. Nem is fizetik, de ez ugyebár nem a ktg.vetés módosítása, amire a kormány nem jogosult, hanem "apró trükk". Nem hozom a további példákat, apró trükk van akár ezer is. Magyarországon mexűnt a ktg.vetés, a gazdálkodás biztonsága.
Az "apró trükkök" persze a demokrácia érvényesítését is megnehezítik, lévén ahhoz hiteles, új kihívóknak kell színre lépniük. Ez azonban egyszerű, formális eszközökkel simán megakadályozható. "Ügyes" emberek, akik tudják, milyen néven alakul vmi új tömörülés, seperc alatt bejegyeztethetnek ezen a néven vmilyen alibiszervezetet, aztán mire a megalakultak végeznek a demokratikus tökölődéssel, kereshetnek új nevet, megpróbálhatják azt megismertetni. Már ha a bíróság egyáltalán hajlandó őket bejegyezni. De nem: a hazai joggyakorlat jellemző elemeként a bíróságok újabb és újabb, előző határozataikban nem szereplő kifogásokat találnak. Egyáltalán nem csak az Együtt példa erre, hanem a 4K! is. Magyarországon mexűnt az intézményes jogbiztonság.
Van valami fonák bája annak a jogértelmezésnek, amelyben a bíróságok a jogalkotó szándéka helyett a szöveg "grammatikai elemzésének" adnak elsőbbséget — főleg olyankor ugyebár, amikor uszító, fajgyűlölő nácikat akarnaxabadon engedni. A "báj" attól fonák, hogy ezekkel a "grammatikai elemzésekkel" társadalmunk a nyelvtanról talán legkevesebbet tudó csoportja (hangsúlyosan az összevetésbe vonva a funkcionális analfabéta segédmunkásokat is) "indokolja" döntéseit. Így aztán ha egy gazdasági társaság alapszabálya kimondja, hogy annak gazdálkodásáról közgyűlésen kell dönteni, akkor a bíróságnak nem kell azt mondania, hogy "a gazdálkodásukról döntöttek, tehát közgyűlés volt, ráadásul méxabálytalan is", hanem mondhatja azt, hogy nem nyitották mexabályosan, tehát "nem volt közgyűlés" stb. stb. Ha egy betiltott egyesület egyetlen szó névváltoztatással, azonos tagokkal, külsőségekkel és beltartalommal újraalakul, az persze nem a joggal visszaélés, nem a bíróság határozatának kijátszása, hanem teljesen rendben lévő kultúrmisszió: éljen és virágozzék! Magyarországon újra mexűnt a jogegyenlőség, de vele mexűnt az egyéni és kollektív jogbiztonság is.
Az ügyészség azt az ügyet vonja magához, azt a gyanúsítottat találja meg, akit akar. Ugye, emléxünk még Schlecht Csabára, aki benne volt a telefonkönyvben, rendszeresen interjút adott különféle újságoknak, egyedül a nyomozóknak nem sikerült rábukkanniuk egészen addig, amíg ügye el nem évült?
Ki nem látta még a körút környékén tobzódó náci verőbrigádokat? És ugye, mindnyájan látjuk, hogy a rendőrök először mindig a cigányokat és a négereket igazoltatják? Meg persze a "buzikat" és "buzibarátokat", ahogy a mai melegfelvonulás után is. Rugdosni meg verni őket, azt szabad. Felpanaszolni a verést, azt nem szabad, mert azzal "provokálják a rendes embereket". Ugye, mindenki ismeri a "futballhuligán" kifejezést? Futballhuligán az olyan garázda náci, aki lerombolhatja, felgyújthatja a köztulajdont, laposra verheti neki nem tetsző embertársait, mert kijár focimeccsre. Tehát neki szabad. Magyarországon mexűnt az egyének testi- és életbiztonsága.
Kis hazánkban a bíróság, az ügyészség és a rendőrség gyakorlatilag bűnszövetkezetként működik. Magyarország nem jogállam.
