Lovas István úgy tudja, egy magát megnevezni nem kívánó olasz képviselő közlése alapján, hogy Viviane Reding Orbán Viktor elleni összeesküvést szőtt a Bilderberg konferencián. Nem az a kérdés, hogy Reding mit szőtt, hanem az, hogy ki tudhat "úgy", ebben az országban. Jogom van-e nekem is "úgy tudni" valamit a Bilderberg konferenciáról, vagy csak ennek az érdekes embernek van joga az úgytudáshoz, akit anno személyesen köszöntött fel Orbán a születésnapján, valamelyik fideszes tulajdonú állami rádióban.
Jogi szakértőnket némileg bezárva a spájzba, felvetném a következőket. Tegyük fel, hogy én, egy bizonyos magát megnevezni nem kívánó andorrai alpinista beszámolója alapján, úgytudom, így egybeírva, mert ez egy új szó, hogy Reding a magyar jobboldali újságírók extrém állatbarát hajlamairól panaszkodott a globalizmus hajcsárainak vagy kiknek. Nem azt állítanám, hogy a magyar jobboldali újságírók a kelleténél jobban szeretik az állatokat, hanem a zsurnalisztikai morál Csomolungmáját követve azt állítanám, többszörös feltételes módban, hogy én úgy tudom, mármint még annál is többszörösebb feltételes módban, hogy Reding szerint szeretik jobban. Ne tessék dörömbölni, kedves jogi szakértőnk, inkább tessék enni egy kis baracklekvárt.
Ráadásul én csak kérdezek. Tegyük fel, hogy úgytudásom szerint Torkos Matild egy tapírhoz volt kedvesebb a megszokottnál. Leírhatom én ezt? Csak kérdem, nem állítom, még úgy se tudom. Vagy itt van Stumpf András sokakat esetleg megbotránkoztató kapcsolata egy lajhárhímmel. Még csak nem is kérdem, csak azt vetem fel, hogy ha esetleg kérdezném, hogy mi lenne, ha úgytudnám, akkor kérdezhetném, hogy mi lenne, ha úgytudás által lenne, vagy nem kérdezhetném? Nem kérdezni csak szabad?!
És akkor térjünk rá posztunk témájára, Lovas Istvánra és a struccra. Mindenki tudja, hogy... Beszélik... És még csak nem is vetem fel, hogy megkérdezhetném, hogy mi lenne, ha esetleg úgytudnám ezt is. Kedves jogi szakértőnk, a fridzsidert toltam a spájz elé, teljesen felesleges az erőlködés.
Ugye o(r)n(i)tológiai értelemben arról van szó, hogy mire is vetemedhet egy újságíró, ha éppen nem akar szeretni egy struccot, vagy nincs rá lehetősége, vagy már túl van rajta, hanem esetleg, csak a példának okáért, kapcsolatba akarja hozni a nyelvét Orbán Viktor egy magát megnevezni nem kívánó testrészével. Mire vetemedhet egy főszerkesztő, mire vetemedhetünk mi, akik ezeket az orbitális baromságokat elhisszük, Lovastól és másoktól, csak azért, mert beleillik a többi paranoid hülyeség közé, amelyekre az életünket tettük, mint valami nippet a kispolcra.
Meddig alázzuk még magunkat drága magyar testvéreim az idiotizmusban? Megkérdezik Redinget, hogy mit szól a strucchoz, mit fog mondani? Azt fogja mondani, hogy nem kommentál cikkeket, különösen olyan országokból, amelyek után mindig kezet szokott mosni, és kitwittelli, hogy jézusmáriaezekmégmindignyeregalattlopnakazonnalkellennemegyvaniliásmakarónt.
Mit tehetünk?
Én kiengedem szegény jogi képviselőnket a spájzból és főzök neki egy teát. Önök meg gondoljanak arra, amire csak akarnak, de ha lehet, ne legyen benne sem strucc sem Lovas István, vagy ha mégis, akkor egy társadalmilag többé-kevésbé elfogadott pozícióban.
