Júliusban jelenik meg egy svájci kiadónál David Wheeler egykori CIA különleges ügynök könyve: The Secret War of Allen Dulles. Ezen alkalomból Christophe Bausch zürichi történészhallgató készített Wheelerrel egy interjút. Ebből közlünk most egy rövid részletet (Christophe engedélyével, amit ezúton is szeretnék megköszönni). Allen Dulles a CIA ötödik igazgatója volt, és a második világháború idején a "Cég" elődszervezetének az O.S.S.-nek a berni irodáját vezette. Dulles 1945 tavaszán titkos tárgyalásokat folytatott Karl Wolff SS-Obergruppenführerrel az olaszországi német csapatok megadásáról. A luzerni tárgyalásokról két jegyzőkönyv készült, az egyiket már a hatvanas években feloldották a titkosság alól (declassified), a másik a jelen pillanatban is államtitok az Egyesült Államokban. Wheeler állítása szerint (amit a könyvben fotokópiákkal igyekszik bizonyítani) a B jegyzőkönyv másolatát Németországban szerezte meg, és úgy gondolja, hogy emiatt annak nyilvánosságra hozatala nem államtitoksértés.
A jegyzőkönyvben foglaltak szerint Wolff arról informálta Dullest, hogy a nácik Thüringiában és Csehországban titkos katonai kísérleteket folytattak egy, a háború kimenetelét eldöntő "csodafegyver" kifejlesztésére. Azt is elmondta, hogy a kísérletek nemcsak az amerikaiakra, hanem az egész világra súlyos veszélyt jelenthetnek. Azt korábban is tudták, hogy Allen Dulles információkat adott át George Patton tábornoknak, aki egy katonai hadműveletet is kezdeményezett a náci laboratóriumok elfoglalására. Wheeler részletesen ír a náci fegyverprogramról, Heinrich Himmler, Hans Kammler és más náci vezetők szerepéről, és arról, hogy a nagy hatótávolságú rakétaprogramhoz a németek többféle nukleáris jellegű fegyvert is próbáltak kifejleszteni. A különböző fantázianeveken (Thor kalapácsa, a Harang, a Vörös Villám) futó programokkal a nácik teljes kudarcot vallottak.
Wolff a tárgyalásokon azt is közölte Dullesszal, hogy Kammler SS-tábornok egyik segédtisztje, egy bizonyos Otto von Kurtz 1945 februárjában valamilyen rendkívül veszélyes anyagot menekített Bécsbe a Fekete Nap Testvérisége (FNT) nevű náci okkultista szervezethez. Wheeler CIA-források nyomán állítja, hogy ez a szervezet még az ötvenes években is a "Bőrönd " birtokában volt. Ez a történet ugyan csak egy mellékszál a könyvben, de van egy érdekes magyar vonatkozása: Wheeler szerint Kurtz bőröndje (ami valójában egy ólomkazetta) 1956-ban Magyarországra került. A könyv azt sejteti, hogy az amerikai hírszerzés 1992-ben szerezte meg a "Bőröndöt" Antall József miniszterelnök segítségével. Íme egy részlet Bausch és Wheeler beszélgetéséből:
.....
Bausch: Nagyon kevés forrást ismerünk a Danneberg-időszakról. [Karl Danneberg a.k.a Abu Majid a könyv szerint az FNT vezetője volt a hatvanas évek közepétől egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. Bejrútban merénylők végeztek vele. Ő volt az utolsó SS-tiszt a csoport élén. JT] Ön hogyan jutott a dokumentumokhoz?
Wheeler: Ez is német titkosszolgálati forrás. Még Gehlen kezdte Dannebergék megfigyelését, az a Gehlen, aki személyesen is ismerte őt [Reinhard Gehlen egykori Wehrmacht tábornokról van szó, aki a német titkosszolgálat (BND) vezetője volt Adenauer kancellársága idején. JT]. Danneberget a BND sokkal veszélyesebbnek tartotta, mint mi. Danneberg újságíróként, de már FNT-tagként hozta át a "Bőröndöt" Dogobokora. [Ez egészen biztosan egy elírás, Dobogókőről van szó, a leírásból világos. JT]
Bausch: Danneberg a "misztikusok" vezetője volt. Ön szerint ő felelős Peiper meggyilkolásáért is. [Joachim Peiperről van szó, egy egykori SS-Standartenführerről, akit 1976-ban gyilkoltak meg. Wheeler szerint Peiper a BND informátora volt, és tőle tudtak Danneberg és Hösse bécsi, zürichi és müncheni csoportjairól. A hivatalos források szerint Peipert valószínűleg francia kommunisták ölték meg. JT] Miért ragaszkodott ahhoz, hogy Kurtz kazettája Magyarországra kerüljön?
Wheeler: A Fekete Nap mítosz része a Dogoboko hegy, amit a Világ Szívének neveznek. A húszas évek elején többször is találkoztak ott okkultista, teuton lovagi csoportok tagjai, és állítólag ott alapította meg Wandauer az FNT-t, jóval Hitler hatalomra jutása előtt. Danneberg és persze Wandauer is úgy gondolta, hogy a hegy belsejében is találhatók a Kurtz-féle kristályokból. [A könyvből kitűnik, Wheeler sem hisz abban, hogy a Bőröndben az ún. Tesla-kristályok voltak, de valóban talált olyan, hitelesnek tűnő osztrák forrást a Bécsi Kör nevű okkult szervezet megfigyelési anyagaiban, amely arra mutatna, hogy Wandauer ezredes, utódja Hauck, persze Adolf Hösse is és főleg Danneberg mániákusan hitt a kristályok létezésében. Az nyilvánvaló a leírásból, hogy a kazettát nem nyitották ki 1992-ig. JT] Érdekes, hogy a Kammler-féle kísérleteket őrültségnek tartó Werner von Braun és Kurt Debus is beszámolt a magyar szálról, amikor az Egyesült Államokban kihallgatták őket. Kammlerről sem tételezem fel, hogy hitt volna a kristályokban, annál sokkal racionálisabb figurának tűnt, de von Kurtz és Mielow az okkultizmus híve volt.
Bausch: Azt írja, hogy 1991 tavaszán kezdeményeztek találkozót Antall miniszterelnökkel az amerikaiak és az izraeliek. Ennek az információnak a forrását nem adja meg a könyvében.
Wheeler: No comment.
Bausch: Értem. Az 1992-es akcióhoz önnek személyesen nem volt köze?
Wheeler: Nem, dehogy. Azt egy másik aligazgatóság végezte, én először röviddel a Cégtől távozásom előtt hallottam róla.
Bausch: Honnan tudták, hogy hol keressék? Erről sem ír a könyvben.
Wheeler: Danneberg környezetében volt egy "vakond". Azt is tudom, hogy kicsoda, de nem nevezhetem meg.
Bausch: Miért volt ennyire sürgős önöknek, hogy megszerezzék Kurtz kazettáját?
Wheeler: Nem nekünk volt fontos, hanem az oroszoknak. Ez egy Polyakovtól származó információ. [Az 1988-ban kivégzett Dimitrij Fjodorovics Poljakov tábornokról lehet szó. JT] A szovjet energetikai minisztérium és a KGB a nyolcvanas évek óta kereste Magyarországon a kazettát.
........
