A leideni egyetem nyilvánosságra hozott egy egyetemi rangsort kizárólag a tudományos publikációk száma és minősége alapján. Az ilyen rangsorokkal érdemes nagyon óvatosan bánni, nem lehet belőlük nagyon komoly következtetéseket levonni.
A Magyar Tudományos Akadémia tavalyi országgyűlési beszámolójához is készített egy rangsort, amelynek huszonnegyedik oldalán látható a magyar egyetemek publikációs rangsora. Tekintettel arra, hogy a legtöbb publikációt a táblázatban nem szereplő akadémiai intézetek produkálják, ezekből az értékek nem mérik általában a magyar tudományos teljesítményt.
A leideni listán nem találtam magyar egyetemet. Egyetlenegyet sem. Ennek rengeteg oka van: a magyar egyetemek brutális alulfinanszírozása, az egyetemi oktatók egészen kétségbeejtő leterheltsége és más tényezők. Érdemes megnézni, hogy a Balog miniszter által kiválónak minősített Pázmány Péter Katolikus Egyetem teljesítménye teljesen mérhetetlen, és hogy valójában hat darab olyan magyar egyetem van, amelyik lényegi tudományos tevékenységet képes folytatni.
A magyar felsőoktatásból rettenetes pénzeket vontak ki az elmúlt években, az elitegyetemeink elbocsátásokat fontolgatnak (már ahol fontolgatnak — van, ahol meg is tették), napi működési problémáik vannak. Ezek az értékek nem fognak javulni, ezek az értékek egyre rosszabbak lesznek. Ezeket a számokat nem lehet megmagyarázni óriásplakátokon, a közmédia mikrofonállványainak adott interjúkkal, baráti blogok hazugságaival. Attól, hogy valamire ráírjuk, hogy jobban teljesít, nem fog jobban teljesíteni.
A kormány feladta a magyar felsőoktatást. A "bekerülünk a legjobb kétszázba", a "termelési központ leszünk" idiotizmusa, a nacionalista lózungok mögött nincs semmi, csak az önfeladás. Orbán Viktor valójában nem hisz Magyarországban. Nem, valójában nem tartja magát és népét félázsiainak, nem gondol ő semmi különösen felháborítót erről az országról — egyszerűen nem hisz benne. Orbán nem buta ember, nem őrült, nem gonosztevő, egyszerűen nem hisz abban, hogy nyugati típusú ország lehetünk, nyugati struktúrákkal.
És én nem mondhatom azt, hogy Orbán Viktor egészen bizonyosan téved. Csak azt mondhatom ki, teljes bizonyossággal, hogy így gondolja. Nem nagyon látott ő nyugati mintát az életében. Katasztrofális emberi és szakmai minőségű emberek veszik körül tizenpár éve, beleszokott ezekbe az emberi és szakmai minőségekbe. És itt nemcsak a jobboldalról van szó, hanem a "féltudású elitekről" általában. Nem hiszem, hogy valóban ellenségnek tartja a felsőoktatást, a kultúrát — egyszerűen csak nem tudja elképzelni őket szövetségesnek. Lehet, hogy megveti a kitüntetettjeit, lehet, hogy otthon a négy fal között pontosan tudja, hogy mit ér egy matolcsy vagy egy láncziandrás. Lehet, hogy átlát rajtuk, lehet, hogy valóban csak használni akarja őket, és a szíve mélyén csak borzasztóan szomorú. De ez engem nem vigasztal.
