Április 22-e a Föld napja. Erre szerveztek/szerveznek programokat szerte kis hazánkban — a hétvége ennek jegyében telt, és számos eseményt ajánlanak e hétre is.
Nézem a honlapot a pesti programokkal. (Jaj, vigyázat, a programsor pontatlan: az időpontok és hét napjai gyakorta nem stimmelnek.) Ezek jó része környezetünk szépítésére hívja a vállalkozó kedvűeket: szemétgyűjtés, parkok tisztítása. Ez jó — főleg, hogy ifjúkoromat juttatja eszembe.
Úgy hozta a sors, hogy néhány évet (volt az akár tíz is, több részletben) a Szovjetunióban, Moszkvában töltöttem. Éltem a diákok mindennapos életét, majd dolgoztam, voltam ott aspiráns is. Moszkva a hosszú tél alatt beszürkült. A tavasz hirtelen jött április közepén-végén, valahogy úgy, ahogy idén idehaza. Egyik napon még a telet „élveztük” hóval vagy éppen napsütéssel, hideg, metsző széllel, de másnap már a tavaszi napon melegedtünk. Az elolvadt hó helyén összegyűlő port kavarta a szél, és Moszkvában mindig fújt a szél. Nálam bölcsebbek bizonyára az okát is tudják.
Nos, ott a Lenin születésnapjához (április 22-e) közeli hétvégén a moszkvaiak várost szépítettek: takarítottak, kerteket, parkokat tisztítottak — sepertek, gereblyéztek, égették az avart, ültettek virágot stb. Sokan tették ezt, és nem csak a parkokban, a kiemelt nevezetességek környékén, hanem közvetlen lakókörnyezetükben is. Nem kellett ehhez Guiness-rekordkísérletet sem hirdetni.
Tanulság az nincs; vagy csupán annyi, hogy nincs új a nap alatt…
