Katona László szép, alkalmi költeményével:
HÚSVÉTI GONDOLATOK!
Közeleg a „Feltámadás”,
Népünk szép ünnepe:
Melyre épül hit és remény,
Már kétezer éve!
A sötétség éjszakáját
Jézus messze űzte!
Feltámadása a halált
Nekünk enyhítette!
Fény ragyog túl az éjszakán,
Mely hitünk csillaga!
Nem halunk meg mi teljesen
Lelkünk meg van váltva!
Húsvét napját megünnepli
Hivő és nem hivő!
A természet is felébred,
Ha megjön a napfény!
Betlehemi jászol fölött
Megállott egy csillag!
„Békesség” — mondta az angyal,
A hiv pásztoroknak!
Jézus földi születésén
Zengték a „Glóriát”!
Attól számítja a világ
Az időszámítást!
Jézus tanítása nyomán
Új világrend épült!
Vad erőszak, és pogányság
Nagyon megszelidült!
Hit nyomában nőtt a remény,
Tisztult a szeretet!
Megszépült családi élet
Formálta a jellemet!
Árpád-kori őseink is
Hogy ide érkeztek:
Családonként települve,
Nemzetet szerveztek!
Ha támadta az ellenség,
Tudott fohászkodni!
Ha ereje már fogytán volt:
Segítséget kérni!
Hiába tépték többször szét:
Tudott talpraállni!
Szörnyű, nehéz helyzetekben
Magára találni!
Tudta, hogyha van reménye,
És szilárd a hite:
Akkor újra feltámad majd!
Nem esett kétségbe!
Minden Nagypéntek után jön
Egy nagy Feltámadás!
Határon belül és túl is:
Lesz még nagy kézfogás!
Még soha nem olvastam, hogy vki ily meghatóan írt volna az AIDS-beteg állattenyésztők gondjairól és reményeiről...
