A helyzet hihetetlen. Hihetetlen, hogy a hivatalos szervek töketlenkednek, hárítanak, mutogatnak, makogva magyarázkodnak de érdemit nem tesznek, nem tettek. És hihetetlen, hogy az egyszerű emberek pedig összefognak és segíteni próbálnak egymáson.
Hihetetlen, hogy márciusban ekkora hó essen. De mégis megtörtént. Sokan az utakon, autópályákon rekedtek. Hosszú órák óta várnak segítségre, és nem történik semmi! A nyavalyás hóról, ítéletidőről már napokkal ezelőtt lehetett tudni. Gondolom — ó, én naív — hogy az illetékesek is tudtak róla. Persze, lehet, hogy tudtak, de a) pont leszarták, (írták otthon az ünnepi beszédet vagy készültek a hosszú hétvégére), b) nem gondolták, hogy ez ilyen komoly lesz. Hát ilyen komoly lett. Semmi előzetes csúszásmentesítés, hókotrók glédába állítása, helyi tótumfaktumok eligazítása, katasztrófavédők felkészítése. (Jaaaa, hogy ők védik a katasztrófát és nem megelőzik, bocs. Én kérek elnézést.)
S ha már bekövetkezik, hogy hosszú, tömött sorokban állnak különböző behavazott, szélátfúvással nehezített terepen az autók, akkor miért nem lehet azonnal segítséget nyújtani? Miért nincsenek forgalomirányító rendőrök? Miért nem lehet a szalagkorlátot megbontani, és a népeket az üres szembesávokba terelni? És hol van a mindenre kész TEK, hiperszuper eszközeivel? Miért nem lehet az üres sávokban katonai járművekkel legalább vizet, ételt és legfőképpen információkat vinni? A közszolgálati rádió miért nem segít folyamatos friss hírekkel?
A pályaudvarokon sem jobb a helyzet. Ott miért nem lehet legalább folyamatosan azt bemondani, hogy "Kedves utasaink, mi sem tudunk semmit, de erről tájékoztatjuk kedves utazóközönségünket".
Félreértések elkerülése végett: nem a mezei rendőrt, tűzoltót, katasztrófavédőt, vasutast akarom bántani. Ők nyilván teszik, amit tehetnek. Tisztelet és köszönet nekik. Azt gondolom, hogy a fejétől büdös a hal. A döntéshozó, parancsot adni tudó nagyemberek nem álltak a helyzet magaslatán. Hogy miért? A jó ég tudja. Talán a szokásos, cinikus és pökhendi hozzáállás, a „felelőtlen állampolgárok így jártak”-effektus miatt? A szakértelem hiányzik vagy a döntésképesség? Addig-addig cserélgették a vezetőket, strukturálgatták a szervezeteket, amíg aztán sikerült teljesen béna kacsává tenni mindet.
Nem lehet meghatottság nélkül (tök szentimentális leszek öregségemre) olvasni a facebookon, a neten azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy magánszemélyek, egyszerű polgárok hogyan segítenek a bajba jutottakon. Szállással, meleg innivalóval, kajával. Respekt a Tesconak (a rohadt multija…), hogy kinyitotta nagyáruházait a rászorulóknak. Segítenék magam is, de messze vagyok és tehetetlen. Ennek tudja be a nyájas olvasó, hogy ez a poszt megszületett, mert legalább a dühömet és örömömet kiírom magamból. Talán még nincs veszve minden, talán az összefogás, az alulról jövő kezdeményezések adnak némi reményt arra, hogy nem veszett ki teljesen kis hazánkból a józan ész és a nem hivatalos problémamegoldás.
