Lezárult egy fejezet, egy köztes fejezet a Vincent életében. Most visszatérünk egy három évvel ezelőtti létszámra, marad a kömény(ebb)mag.
Számomra az egyik tanulság az, hogy egy közösség csak úgy és akkor működik, ha minden tagja teljesen vállalja magát, és a közösség közös értékeit, utóbbiakat pedig a tagok nem saját, öntörvényű értelmezéssel veszik csak magukra vonatkozónak.
Második tanulság, hogy amikor egy közösség tagjainak különbözősége jó hatással a közösségre, az nagyon jó dolog, amikor viszont rosszal, akkor az kikristályosítja és felerősíti az addig meg nem beszélt, meg nem fogalmazott, csak lappangó ellentéteket. Még ez is rendben lenne, amennyiben a tagokban – minden tagban – megvan az a szándék és az a szándék van meg, hogy ezen lappangásokat, vagy akár már felszínre tört dolgokat kritikusan és önkritikusan tisztázza. Ez az elmúlt napokban, hetekben nem történt meg. (nb. ami a blogon a posztokban megy az nem az amiről beszélek, hanem egy szégyenteljes anyázás klasszik.)
A harmadik tanulság pedig az, hogy abban az esetben, ha már a közösségen kívülre eszkalálódik egy belső konfliktus, akkor az elkerülhetetlenül visszahat, és főleg negatívan, a közösség megítélésére.
A pontosság kedvéért: közösség alatt a szűken vett vincentes tagokat értem, nem pedig a tágabb értelemben vett kommentelő közönséget.
Többször volt már átjárás a kettő között (kommentelőből tag lett), amit én kifejezetten jó dolognak tartok. Ez a mostani az egyetlen olyan eset, hogy a bejövetelt kimenetel követte. Remélem, szabály erősítő kivételnek bizonyul.
