Az ember lassan hozzászokik, hogy ezt az országot egy maréknyi gengszter vezeti, akik között aránytalanul felülreprezentáltak az ideggyógyászati esetek. A vezetés második vonalát gátlástalan politikai karrieristák, a harmadikat pedig lelkes, de dilettáns idióták töltik be.
Ennek a harmadik csoportnak az agyszüleménye a Munka törvénykönyvének legutóbbi módosítása, amivel megváltoztatták a távolléti díj számításának módszerét. Mivel az egyes hónapokban eltérő számú, általában 20 és 23 közötti munkanap lehet, az egy munkanapra eső bér összege (ami eddig a távolléti díj alapja volt) attól függően változott, hogy melyik hónapban ment szabadságra a munkavállaló. Cserébe viszont a havi fix bér valóban fix volt, függetlenül attól, hogy mikor és hány nap szabadságot vett ki az ember.
Ez így nem tetszett a jogelbaszónak és sietve hozzálátott, hogy tegye, amit a nevéből adódóan tennie kell.
Kitalálták, hogy a távolléti díj alapját úgy kell meghatározni, hogy a havi bért elosztjuk 174 órával. Így aztán a távolléti díj napi összege minden hónapban azonos, cserében viszont, ha az ember rövid hónapban megy el szabadságra, akkor kevesebb bért, ha hosszú hónapban, akkor pedig több bért kap, mint ami a munkaszerződésében van. Van ennek értelme? Természetesen nincs. A szakma felháborodott, és a sajtóban a legváltozatosabb találgatások jelentek meg, hogy mi a fészkes fenét akarhatott a minisztérium, illetve hogy lehet úgy kifacsarni a szavak jelentését, hogy még pont legyen értelme a jogszabálynak.
Matolcsy minisztériuma első közleményeiben a munkáltatók adminisztratív terheinek csökkentésére hivatkozott. Aki ezt leírta, még életében nem számfejtett bért. Jelenleg az összes bérszámfejtő program, beleértve háromszor hármas excel táblákat is, kezelni tudja, hogy hány munkanap van egy hónapban, és figyelembe is veszi, anélkül, hogy a munkáltatónak bármit külön adminisztrálnia kellene. Ezzel szemben a programok módosítása külön adminisztrációt fog jelenteni.
Mostantól tehát a havi fix bér hónapról hónapra változni fog, attól függően, hogy elmegyünk-e szabadságra. Ha jókor megyünk el, többet keresünk, ha rosszkor, akkor kevesebbet. Az NGM Munkaügyi Hivatala szerint ez normális, legalábbis az általuk jegyzett módszertani tájékoztató szerint ennek így kell lennie. Szerintem viszont a Munkaügyi Hivatalban nem normális valaki. Konkrétan a vezetés, ha ehhez a marhasághoz a nevüket adták.
A szabadság kikérésénél és kiadásánál így is épp elég sok szempontot kell figyelembe venni mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak. Tanítási szünet, ünnepek, házastárs szabadságolása, a munka szezonalitása, határidős feladatok, helyettesítés stb. Ebbe a bonyolult helyzetbe most új munkáltatói érdeket vontak be, hogy az lehetőleg ne engedje el a dolgozót a hosszú hónapokban (amik jellemzően egybeesnek a tanítási szünetekkel), illetve új munkavállalói érdeket, hogy a szabadság jól időzített kivételével burkolt béremelést érjen el a munkáltatónál.
Azt szeretném zárszóként üzenni a magas hivatalnak, szigorúan szakmailag, hogy a kurva anyátokkal szórakozzatok.
