Az állam létének, működésének vannak deklarált céljai. Ezekre biztosít alapvető jogokat, és azokból következően kötelezettségeket vállal.
Számosat ezek közül nem tud teljesíteni. Ilyen a lakhatás joga is. Itt az állam mulaszt. De ezek a kötelezettségei attól még léteznek, deklaráltak.
Vagyis ebben a kérdésben nem lehet vita arról, hogy ez állami kötelezettség-e, merthogy az! És nem köti előfeltételhez (pl. adózáshoz) sem. Alapjog. Jár mindenkinek, aki az állam polgára.
Arról lehet beszélni, hogy MIÉRT nem tud eleget tenni egy alkotmányban biztosított kötelezettségének, esetleg HOGYAN tehetné meg. Milyen preferenciái vannak forrásainak elosztására? Mi a fontosabb: a médiafigyelés, a stadionfejlesztés, új kormányzati negyed vagy a hajléktalanok életben tartása... stb.
Korábban megbukott a kriminalizáció kísérlete. Hogy egy analógiával éljek, az alkotmány deklarálja a munkához való jogot is. Nem tudja teljesíteni ezt sem. De nem hozta vissza a KMK (közveszélyes munkakerülés) intézményét. Ahogyan a hajléktalanokról sem tud gondoskodni.
A hajléktalan bántja a szemünket. Nem csak a miénket, a hatalomét is. Más szerint meg levet ereszt. Ha megoldani nem tudják, akkor legalább büntetnék ne legyen szem előtt. Besöpörnék a szőnyeg alá — akkor már nincs is probléma?
...és akkor jönnek a trükkök százai. Munkaterület, csúszásveszély stb. miatt egy félméteres sávban nem telepedhetnek a falhoz. Lefekszenek a kordon elé. Így most jobb, Pista?
