A diákság nem akar semmit, csak balhét.
A diákság mögött az ellenzék vigyorog és vicsorog, amely most véli megtalálni a fogást a kormányon, két év meddő küzdelme és hazudozása után.
Ez a diákság alig egy hét alatt olyan lett, mint a ’68-as párizsi diáklázadások diáksága, mint Daniel Cohn-Bendit, az anarchia nagymestere. Fogalma sincs, mit akar, de azt nagyon akarja – és a rendet, a polgári társadalmat pedig nagyon nem akarja.
Akkor De Gaulle bőrére ment a játék. És az általa képviselt rendet akarták felszámolni. De Gaulle-t pedig egy sok százezres polgári tüntetés mentette meg. Annak láttán Vörös Daniék is eltakarodtak végre az utcákról és a barikádokról.
Most szólok: ha ezen fog múlni, akkor meglesz. Megcsináljuk ismét. Ne gondoljátok, hogy annyira egyszerű dolgotok lesz, mint a taxisblokád idején! (Bayer Zsolt, Magyar Hírlap)
Pár apróság. A hatvanas években de Gaulle tábornok emberei tömeggyilkosságot követtek el egy tüntetésen, szabályos kivégzések voltak, az áldozatok számát hetven és kétszáz közé teszik. A főbűnösről később kiderült, hogy náci kollaboráns volt a megszállás alatt, és életfogytiglani fegyházra ítélték. de Gaulle tábornok 1968-ban a Németországban állomásozó csapatokat akarta bevetni. A csapatok élén az a Massu tábornok állt, aki tömegével kínoztatott halálra embereket Algériában, majd el akarta foglalni Párizst.
Most egy kicsit képzeljük el Balog lelkész urat, amint tüntetőket lő agyon a hidakon, Hoffmann Rózsi nénit, aki helikopterről dobál be algériaiakat a tengerbe. Höhö. Nem mindenre elszánt katonák állnak szemben az egyetemistákkal, hanem egy rakás beszari. Bayer Zsolt egy alkoholista, antiszemita pöllencs, aki az első nagyobb pofon után visszaadná a lelkét a Teremtőjének, aki már passzolná is tovább Belzebubnak.
Magyarországon nincs 1968-as helyzet, nincs de Gaulle tábornok, nincs Sartre sem, és persze egyáltalán semmiféle gloire sem. Magyarország egy szerencsétlen ország, Fekete Györgyökkel, Bayerokkal megvert szerencsétlen ország, és ebben a szerencsétlen országban tüntetnek a mi gyerekeink, akik ellen ez a pszichopata gazember uszít.
Én nem tudom, hogyan lehet megmenteni a magyar felsőoktatást. Ez messze túl van a kompetenciámon. Én sokkal de sokkal kisebb tétekben gondolkodom, mint a diákok az utcán. Hogyan lehetne elérni pl. ,hogy az egyetemekre bekerülő matematikus szakos hallgatók alsó ötven százaléka ne vesszen el, hogy a középiskolai hátrányokat le tudják küzdeni, kapjanak egy valódi esélyt? Hogyan lehet valakit bevezetni az absztrakt gondolkodásba, amikor komoly, nagyon komoly technikai hiányosságai vannak? Hogyan lehet olyan funkcionálanalízis kurzust tartani, amelyen nem alszanak el a diákok (ez egy alapvető problémája a magyar matematika-oktatásnak, körülbelül harminc éve, talán több) ? Ezek sem egyszerű dolgok ám, és még ezekről sem olyan nagyon határozott a véleményem. De legalább van, valamennyi.
Ma az elitegyetemeink filléres gondokkal küszködnek, a közép-kategóriájú felsőoktatási intézményeinkben pedig nincs elég jól képzett oktató, a törvényi előírásokat sem tudják betartani. Pénz kellene, több pénz. És nincs. Csak Bayer Zsolt van. Szegény, szerencsétlen hazám.
