A neve ugyanazt jelenti mindenkinek. Ő lett a maffia szinonimája, az alvilág ikonja és Chicago védjegye. Pedig nem volt a legnagyobb, sem a legokosabb, sem a leghatalmasabb! Még csak nem is a leggazdagabb vagy a legerőszakosabb. Pályafutása ugyanúgy kezdődik, mint sorozatunk valamennyi szereplőjéé. Szegénysorból jött, nehezen kezelhető gyerek, akit az utca nevelt bűnözővé, a börtön képzett gengszterré és a szesztilalom tett milliomossá. De egyetlen eltérés azért akad: bár bevándorló család gyermeke maga is, főhősünk már az újvilágban született. Első generációs amerikai gengszter és maffiózó.
Tizenhárom hetet felölelő Gengszterkrónikák című sorozatunk az utolsó részéhez érkezett. Az epizód amit talán a legnehezebb megírni, hiszen annyi köztudomású tény, közhely hangzott el az életéről, hogy jóformán nincs olyan aki ne ismerné őt. Következzék hát: Al Capone
1899. január 17-én született Brooklynban, egy olasz bevándorló család középső fiaként. Apja már megteremtette szerény, de biztos egzisztenciáját. Bár eleinte csak egy sátorban laktak, későbbre volt lakásuk, munkájuk, jövedelmük. Semmi olyan nem volt környezetében, ami eleve bűnözővé predesztinálta volna. Szerető család, mélyen vallásos édesanya... de az ifjú Alphonse-t már 14 éves korában kicsapják a katolikus iskolából amikor indulatában pofon vágja egyik tanárát. Az utcán találja meg igazi közegét. Édességboltban dolgozik, játéktermekben vállal kiegészítő munkát és itt ismerkedik meg mentorával, aki szinte végigkíséri egész életét. Ő Johnny Torrio, Capone életútjának meghatározó alakja.
Capone 17 évesen
Sebhelyesarcú
Pár év és bárpultosként találjuk Coney Islanden, a Harvard Inn nevű bárban, ahol Frankie Yale alkalmazásában dolgozik. Főnöke, későbbi barátja és még későbbi áldozata társaságában érez rá a maffiózó lét zamatára, itt szedi össze mindazt a tudást, ami naggyá teszi és innen indul a kétes világhír felé.
De a tapasztalaton és a tudáson kívül, ebben a bárban kap még egy életre szóló emléket a Harvard Innben: amikor egyik este elővigyázatlanul és durván beszól egy fiatal nőnek, annak asztalánál ülő bátyja - bizonyos Frank Guccio - kést ránt és megsebzi az arcán. Innentől a háta mögött csak sebhelyesarcúnak (Scarface-nek) nevezik.
Capone egész életében szégyellte ezt a sebet. Amikor csak lehetett jobboldalról fotóztatta magát, hol púderrel fedte a nyomát, hol pedig háborús sebesülésként emlegette az arcán éktelenkedő bélyeget.
Alig valamivel 20. születésnapja előtt rendeződnek nőügyei (no persze csak átmenetileg), amikor - szülői engedéllyel - összeházasodik egy ír katolikus lánnyal, a nála két évvel idősebb Mae Josephine Coughlinnal. Capone életét ezentúl egyfajta kettősség jellemzi. Mintha két különböző ember lakna ugyanabban a testben. Otthon és családja körében szerető apa, gondoskodó családfő, jó testvér és engedelmes fiú.
Mikor apja meghal, családját Chicagóba költözteti, gondoskodik az egész família ellátásáról és lakhatásáról. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy - mint azt a későbbiekben látni fogjuk, fivéreinek kivételével - a család mit sem tudott Al életének és személyiségének sötét oldaláról.
Chicago
Amikor mentorát, Johnny Torriót Chicagóba szólítja a "hivatása", a dörzsölt don magával viszi hősünket és bizalmi embereként alvezére lesz a helyi alvilágban. A város ura akkoriban "Big Jim" Colosimo volt, az ő szolgálatába szegődött Torrio és annak jobbkezeként működött Al Capone.
"Big Jim" Colosimo
Éppen hogy megérkezett és berendezkedett új lakhelyén, amikor beköszönt az aranykor. Bevezetik az alkoholtilalmat és a maffia csillaga meredeken emelkedni kezd. Torrio meglátja a hatalmas üzleti lehetőséget a szeszcsempészetben, de a vaskalapos Colosimo ellenáll. Megtagadja, hogy a chicagói maffia profilt váltson és belépjen az új üzletágba. Torrio emiatt nem terjeszkedhetett tovább, Colosimo az útjukban állt, mire Capone felbérelte egykori New-yorki főnökét, Frankie Yale-t Big Jim meggyilkolására.
1920. májusában Colosimo elhagyta a várost, hogy összeházasodjon második feleségével. Torrio visszahívta azzal az ürüggyel, hogy egy új szállítmány érkezik. Big Jimet a saját tulajdonú kávézójában lőtték agyon. A hallban mögé lépett az ott várakozó Yale és tarkón lőtte.
A chicagói alvilág ura halott volt. A gyilkosság úgy történt, ahogy az később Capone védjegyévé vált. Gondosan kitervelve, nyilvánosan és csupa, utóbb amnéziába eső, szemtanú előtt.
Növekedésüknek nem volt akadálya többé. Caponénak megvolt a tehetsége és jók voltak az ösztönei, de a stílusán még volt mit csiszolnia. Védjegyévé válik a kihívó öltözködés, sárga és zöld ruhák, valamint a Borsalino-kalap. Barátai körében ekkoriban elnyeri a Storky becenevet, amit lényegesen jobban kedvel a sebhelyesarcúnál...
Apja halála után, 1923-ban átköltözteti maga után a családot is. Két fivére, Frank és Ralph Capone beilleszkedik a szeszcsempészet, az illegális játéktermek és a prostitúció alvilági hálózatba.
 |
 |
Még az előző évben Torrio vezénylete mellett a helyi bandavezérek megállapodást kötöttek a város felosztásáról (Chicagói Békeszerződés)
Ha a bártulajdonosok nem tőlük vettek sört, ha nem fizettek védelmi pénzt, előbb figyelmeztették őket. Másodjára már lerombolták a helyiséget és hitelt adtak a felújítására. Innentől menthetetlenül üzlettársakká váltak.
Torrio és Capone évi 20 millió dolláros bevételt nyert szerencsejátékból, alkoholból és prostitúcióból.
Johnny Torrio, Al Capone mentora
Az üzletmenet minden fázisát jól leszabályozták. Részlegvezetők voltak a bárokban, a palackozókban, a teherautóflottánál. Rendőri védelmet is garantáltak hozzá, hisz zsebükben voltak a hatóságok, a politikusok, ügyészek.
Az egész szervezet jól működő vállalatként prosperált. A maga módján sikeresen alkalmazta Henry Fordnak a T-modellnél bevezetett eljárását, a szalaggyártást. Minden munkafázisnak külön felelőse volt, mindenki csak egy részt végzett és ismert az egészből.
Jól mennek a dolgok, Caponét azonban hirtelen természete és a korlátlan hatalom eufóriája hamar bajba sodorja. 1922-ben egy taxiban utazik, amikor baleset részese lesz. Egy másik autó belecsapódik a taxiba, megsérül a sofőr, a Sebhelyesarcú kiugorva a kocsiból fegyvert szegez a másik vezetőre. Amikor a rendőrök kihallgatják, azt mondja: megoldjuk valahogy a dolgot - és igaza lesz. Kis idő múlva elejtik a vádat.
Bandaháborúk Chicagóban
1923 Caponét már Torrio társaként éri. De a chicagói békeszerződésnek vége. Elszámolások és területi viták miatt könnyen felborul a kényes egyensúly a bandák között. Szeptembertől decemberig robbantások, támadások és gyilkosságok rázzák meg a várost. Ez az időszak, amikor Chicago elhíresül a gengszterekről. A szesztilalom teljes ideje alatt csak itt, mintegy 700 áldozata van a leszámolásoknak, de a legvéresebb időszak erre a pár hónapra tevődik.
Torrio és Capone megnyerik az első menetet. Torrio ekkor egy időre elutazik, Caponéra hagyva az üzletet. Most először - ha csak átmeneti jelleggel is - de ő a legnagyobb hatalmú úr a városban. 160 játékterem és 120 szalon van a kezükben csak Ciceróban, ahol az ő jelöltje nyeri a polgármester választást. Közvéleménykutatásnak és exit-pollnak álcázva febyegetik meg a voksolókat. Capone ebben a városrészben helyezi el főhadiszállását.
Rövidesen megnyílik új beruházása, a lóversenypálya. Bár ő maga sosem volt túl szerencsés a fogadásokban, most már neki termelnek a lovak, a bukmékerek és a fogadóirodák - különösen ha gyakran megbundáznak egyes futamokat. Híres kalapjában egyre gyakoribb vendég a lelátón pózoló maffiavezér.
Nem minden megy olyan simán. Egy rendőrségi rajtaütés nyomán kitört lövöldözésben halálosan megsebesítik Frank Caponét. Öccse halála megváltoztatja. Eltökéltebb, óvatosabb, de egyúttal kíméletlenebb is lesz a továbbiakban.
Öccsét, Franket a rendőrök lőtték le
Bár a környék nagy része rettegi hatalmát, mindig akadnak magányos hősök, akik szembeszegülnek vele. Capone esetében ez egy fiatal, mindössze 24 éves főszerkesztő, bizonyos Robert St. John volt, aki egyre élesebben támadja lapjának hasábján, mind többször lerántva a leplet az alvilág működéséről és a rendőrségi, politikusi összefonódásokról.
Robert St. John. A Cicero Tribune szerkesztője. Chicagóban született, oknyomozó riporter. Pályája során együtt tanult Ernest Hemingway-el, akivel együtt, egy óra után tanáruk félrehívta és felvilágosította őket: belőlük soha nem lesz író. St. John később az Associated Press, Az NBC rádió és a Washington Times munkatársa volt, de ehhez előbb túl kellett élnie afférját Al Caponéval.
1925. április 6-án, a kora reggeli órákban a szerkesztőségbe igyekezett, amikor egy kereszteződésben éles kerékcsikorgással melléfarolt egy autó. Négyen ugrottak ki belőle. Egyik támadóját felismerte, Ralph Capone volt az. Hosszasan ütlegelték és egy célszerszámmal megpróbálták eltörni a nyakát. St. John túlélte a támadást. A vonakodó rendőrök nem nagyon akarták felvenni a jegyzőkönyvet. Amikor az újságíró elhagyta a kórházat és rendezni akarta a számlát, jelezték neki, hogy az már ki van fizetve. A személyleírás alapján aznap reggel ott járt egy kalapos, köpcös sebhelyesarcú férfi és kifizette a kórházi ellátás teljes költségét. Capone volt az.
A maffiózó rövidesen részesedést vásárolt a Cicero Tribune-ben, így megszűntek gondjai az kellemetlenkedő újsággal. St John pedig új munka és egyben sikeres karrier után nézhetett. 2003-ban halt meg 101 éves korában.
Mire Johnny Torrio visszatért "szabadságáról" nem marad kétsége, hogy korábbi megérzése rövidesen sziklaszilárd valóság lesz. Egy napon Al Capone lesz az ő utódja. És erre az időre nem is kell sokat várni...
Chicago királya
Caponét azonban lobbanékony természete ismét bajba sodorja. Egy elszámolási vitában, három szemtanú jelenlétében lelövi a könyvelőjét. Ezt senki nem felejtette el, de később senki nem is merte azt mondani, hogy emlékszik rá.
Egy időre elrejtőzik, de később jelentkezik a rendőrségen azzal, hogy a gyilkosság napján nem is volt a városban. Ismét felmentik.
1924-re kiélesedik a konkurencia-harc a Torrio-Capone és az északon uralkodó makacs ír gengszter, Dean O'Banion bandája között. Májusban O'Banion fülest kap, hogy a rendőrség rajtaütést tervez a Sieben Brewery nevű helyiségén és még időben eladja részesedését a lóvá tett Torriónak. A razzia után azonban mindkettejüket letartóztatják.
Capone nem hagyhatja megbosszulatlanul a csalást és ismét egykori főnökéhez, mostani barátjához fordul, hogy elrendezze az ügyet. Felbéreli Frankie Yale-t New Yorkból, hogy - mint egykor Colosimót - ezúttal tegye el láb alól a riválisukat. Dean O'Baniont októberben, a saját virágkereskedésében lövik szitává. Frankie Yale, mint régi ismerős toppan be az üzletbe. Halálos kézfogás következik. Yale nem engedi el áldozata kezét, a két testőre fegyvert ránt és mellkason illetve gyomron lövik.
Az új háborúnak ez nem a vége, hanem a kezdete volt. O'Banion két alvezére nem sorolnak be Caponéhoz, hanem bosszút esküsznek. Bugs Moran és Hymie Weiss olyan heves hadjáratot indítanak, ami a sebhelyesarcú életét állandó veszélyben tartja.
Páncélautót rendel, hatalmas kísérettel jár, alig merészkedik nyilvános helyekre. 1925 januárjában egy merényletben Johnny Torrio megsebesül. Korábbi ügye miatt bevonul a börtönbe, majd rövidesen bejelenti visszavonulását. Capone lesz az utódja. Mindössze 26 éves ekkor. És korlátlan hatalma volt.
1925 Chicagója fegyverek tüzétől volt hangos. Capone kiadta a parancsot a leszámolásra mindenkivel szemben, aki ellenszegült. Úgy döntött egyenként végez velük.
1926 április 27-én azonban egy leszámolás során áldozatul esik egy ügyészhelyettes, bizonyos Billy McSwiggin aki az ellenséges banditák társaságában volt. Rosszkor, rossz helyen. Hiába merült fel joggal a kérdés, hogy a lövöldözéskor mit keresett egy köztisztviselő kétes hírű gengszterek társaságában, a közvélemény mégis az áldozat pártjára áll. Ezúttal a vádhatóság egyik (bár nyilván korrupt) tagja is meghalt.
Caponénak ezért menekülnie kell. Rövid időre elrejtőzik, de amikor elül a felhajtás visszatér, ártatlannak nyilvánítja magát. Bemegy a rendőrségre és színpadiasan felteszi a kérdést, van-e valaki, aki le akarja tartóztatni? Senki nem merte.
Egész Chicago láthatta, ki a város ura.
A háború azonban javában dúl. Szeptemberben Weiss és Moran egy autókonvojjal merényletet kísérel meg ellene... Capone egy kávézóban tartózkodik a kíséretével, amikor az utcán felbukkan a rivális banda 10 autója, tele fegyveresekkel.
10 perc alatt alatt összesen ötezer golyót (!) lőnek ki a kávézóra. Csodával határos módon senki nem sérült meg, egyedül Capone az, akit kórházba visznek egy kisebb sebesüléssel.
A következő hónapban sikerül revansot venni. Egy korábbi gyilkossági ügy kihallgatásáról visszatérő Hymie Weissre és testőreire két, lesben álló bandita tüzet nyit közeli rejtekhelyéről a nyílt utcán. Weiss-t ráadásul egyik gorillája is eltalálja tévedésből. A helyszínen meghal.
A merénylet után Capone és Moran egy rövid időre békét kötnek. Az üzlet megy tovább.
Al Caponénak ekkorra már 400 alkalmazottja volt és egy multimilliomos üzleti birodalmat vezetett. 1927 nagyon jó év volt. Üzletember lett, üzletemberként élt, az irodájában dolgozott. Onnan irányította vállalatát, így teltek dolgos hétköznapjai. Eközben több időt szentelhetett már a szórakozásnak, baseball meccsekre járt, lóversenyeken tűnt fel, élénk és hivalkodó társadalmi életet élt. De a békés időszak nem tartott sokáig.
A Brooklynból induló szállítmányok egyre többször estek támadások áldozatául. Sorban tűntek el a teherautók, a sofőrök és a csempészett alkohol is. Capone elkezdett gyanakodni... Beépített egy kémet Frankie Yale bandájába, bizonyos Filesy DeAmato-t, hogy tartsa szemmel a Chicagóba indított rakományokat. Kis idő múlva D'Amato leadta a drótot: nagyon valószínű, hogy Yale is benne van a rajtaütésekben. Mikor a spion kiléte napvilágra került, D'Amato július elsején megpróbálta lelőni Yale-t, de elhibázta. Ez volt az utolsó lehetősége, hogy meneküljön. Hat nappal később egy utcasarkon meggyilkolták.
Pontosan egy évvel D'Amato kétségbeesett merénylete után, Frankie Yale-t szitává lőtték autójában a Capone által felbérelt banditák (ezt első epizódunkban részletesen megírtuk)
Al Caponénak időközben Bugs Morannal is kiújultak az ellentétei. Most már nem volt kérdés: egyszer és mindenkorra le kellett számolnia vele.
Valentin napi mészárlás
Azt hitték Moran is ott van... Capone emberei lakást béreltek egy raktárral szemben, ahonnan megfigyelhették ellenségük mozgását. A lerakat Moran egyik elosztóhelye és főhadiszállása volt egyben. 1929. február 14. volt.
Szállítmány elosztására készültek, a megfigyelők pedig arra, hogy végre Bugs Moran is felbukkanjon. Mikor a sötétben végre felismerni vélték a célszemélyt, aki hat társa kíséretében bement a raktárba, a gépezet beindult.
Egyenruhás és civil rendőrök léptek be a raktárba, heves parancsokat osztogatva a falhoz állították őket. Azt hitték rendőri razzia. De nem az volt.
Mindannyian bérgyilkosok voltak és fegyvereikből tüzet nyitottak a szeszcsempészekre. Szabályos kivégzés volt.
Peter Gusenberg, Frank Gusenberg, Moran helyettese Albert Kachellek, Adam Heyer könyvelő, Reinhardt Schwimmer (optikus), Albert Weinshank és John May (autószerelő) holtan estek össze a kivégzőfalnál. Bugs Moran - a célpont - nem volt köztük. A hasonló testalkatú Weinshank volt az akit összekevertek vele az érkezéskor.
A mészárlás híre, az újságokban közzétett fotók sokkolták a közvéleményt és - állítólag - magát Caponét is. Ez volt a leghírhedtebb bűncselekmény, aminek az elrendelését neki tulajdonították, bár a tettesekre soha nem derült fény. Al Capone most már nem csak a rivális bandák, hanem a rendőrség célkeresztjébe került.
Nem kétséges, ez volt Capone számára a vég kezdete. A szövetségiek is bekapcsolódtak a nyomozásba. A szesztilalmi ügynökség részéről Elliot Ness vezette a vizsgálatot, míg Frank J. Wilson megpróbálta felderíteni Capone adócsalásait. Nem volt könnyű dolguk, a maffiózó nevén ugyanis jóformán semmilyen ingatlan, autó vagy értékes vagyontárgy nem volt. Mindezeket a felesége, a fia, testvérei vagy bizalmasai nevére vásárolta meg.
A hatóságoknak 5 évükbe tellett, amíg sikerült a vádemeléshez szükséges bizonyítékokat összeállítani. De ezalatt az idő alatt Capone sem volt tétlen...
A mészárlást követően hirtelen űr támadt körülötte. Már nem tudta tartani kapcsolatait a rendőrséggel, politikusokkal és az alvilág is azt méricskélte, mikor fog megrogyni Chicago urának a hatalma. A szövetségiek rászálltak, minden lépését követték, így még nehezebb volt számára erőt felmutatni. Néha azért sikerült.
1929 májusában hírét veszi az első, ellene szőtt összeesküvésnek. Nem sok energiát pazarol arra, hogy utánajárjon a gyanúnak. Meghívja egy vidéki házba a két feltételezett árulót és baseball ütővel szétveri a fejüket. Elég volt egy rosszindulatú besúgó, egy irigy rivális és Capone kérdezés nélkül lecsapott. De már nem volt biztonságban. Szorult körülötte a hurok. Az adóhatóság előbb testvérét, majd helyettesét is letartóztatja.
Capone nekilát, hogy javítson némileg a renoméján. Szegénykonyhákat nyit, adományokat oszt, jótékonykodik.
Amikor ez láthatóan nem működik sebhelyesarcú úgy dönt, már csak egyetlen helyen van biztonságban: egy börtönben valahol távol Chicagótól. Hamar el is intézi. Május 16-án egy moziból kilépve Caponét és testőrét letartóztatják engedély nélküli fegyverviselésért. 1 évet kap. Annyi talán elég lesz, hogy kitisztuljon körülötte a levegő...
Alcatraz
Még hosszú évek telnek el, amíg a Szikla megkapja leghíresebb foglyát. Capone letölti rövid (alibi-) büntetését Philadelphiában, de a hátralévő ideje szabadlábon, már felér egy vesszőfutással. A következő évben (1931-et írunk) először találja bűnösnek egy vádpontban a törvényszék. 1932-ben Atlantában börtönözik be, majd 1934-ben átviszik Alcatrazba.
Adócsalásért összesen 11 évre ítélik. Ez volt az ilyen jellegű bűncselekményért addig kiszabott legsúlyosabb büntetés. Al Caponét nem tudták elkapni mindazért, ami az igazi bűne volt. Az ország és a világ szeme láttára nőtte ki magát a chicagói alvilág korlátlan urává. Mindenki tudta, se senki nem tudta (vagy merte) rábizonyítani gyilkosságok tucatjait, a csempészetet, a prostitúciót, a megtorlásokat, a leszámolásokat, a korrupciót.
A szövetségi kormány és bűnüldöző hatóságai olyan rést találtak a pajzson, ami legendává vált. Az alvilág urai - Capone példáján tanulva - hevesen építeni kezdték legális vállalkozásaikat, pénzmosodáikat. bankokat, építőipari vállalkozásokat, egyéb cégeket vásároltak, hogy legalizálják vagyonukat.
Ami Caponét illeti, számára már késő volt. Alcatrazban izolálták, elvesztette kapcsolatát a birodalmával. A börtönben még egy gyilkossági kísérletet is túlélt, de merénylője nem bérgyilkos volt, csupán egy átlagos összezördülés folyományaként egyik rabtársa ollót szúrt a nyakába. Könnyű sérülésekkel megúszta.
Az igazi tragédia számára kettős volt: Miközben ő a Szikla foglyaként ma turistalátványosságként mutogatott cellájában tengette életét, a külvilágban eltörölték a szesztilalmat. A maffia üzleti birodalma új stratégiákat követelt és Capone nem volt jelen.
A kegyelemdöfést pedig saját egészségi állapota adta meg. Valószínűleg egy prostituálttól kapott szifilisze lassan, de biztosan eluralkodott rajta. Elméje megbomlott, egyre kevesebb kapcsolata volt a környezetével.
1939 novemberében helyezték szabadlábra, de ekkor már csak egy emberi roncs volt. Minden érdeklődését elveszítette "az üzlet iránt". Floridába vitték, ahol családi körben ápolták. 1946-ban egy elmeorvosi vizsgálat azt állapította meg, hogy értelmi szintje egy 12 éves gyerekével azonos.
1947 januárjában agyvérzést kapott. Négy napon belül tüdőgyulladás lépett fel, majd 25-én szívrohamban meghalt. Mindössze 48 éves volt.
Gengszterkrónikák című sorozatunk első évadja ezzel véget ért.
Kérlek szavazzatok, melyik epizód tetszett (több válasz is bejelölhető):
(Ha és amennyiben lesz) egy második évadban, kiről olvasnál szívesen?
További javaslatokat a komentekben tehettek
