Nagyjából a biztosítóváltó kampány félidejénél tartunk, már ami a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítást (kgfb) illeti. Iparági becslések szerint 2010-ben 1,2 millió, 2011-ben pedig 800 ezer autós váltott biztosítót, azaz a tavaly üzembentartók kb. 20%-a.
A kgfb jogszabályban rögzített szabványossága miatt az árak viszonylag egyszerűen összehasonlíthatók, és az online biztosítási alkuszok élnek is ezzel. A könnyű, gyors és ingyenes ár-összehasonlítás miatt az elmúlt években kemény árverseny bontakozott ki az új szerzésű kgfb piacán. Az évente biztosítót váltó, árérzékeny üzemben tartók által fizetendő díj két-három év alatt akár meg is feleződhetett, noha az idén bevezetett baleseti adó hatalmasat kiharapott ebből a megtakarításból.
A PSZÁF gyorselemzése szerint a kgfb-ből beszedett díj 2011-ben 22%-kal csökkent, a biztosítók biztosítástechnikai eredménye azonban gyakorlatilag nullszaldós. A kétezres években eleinte veszteséges volt az üzletág, 2008/2009-től azonban a károk számának és a működési költségeknek a radikális csökkenése nyereségesbe fordította az ágazatot. Láthatóan ezt a nyereséget adják most oda a biztosítók — nyilván nem jókedvükben — a díjcsökkenéssel a biztosítót váltó ügyfeleiknek. A kárszám és a kárfelhasználás (azaz az egy káreseményre eső kárráfordítás) folyamatos csökkenése mögött vélhetően az elöregedő és ezzel egyre alacsonyabb átlagértékű gépjárműállomány és az agresszív bonus-malus rendszer állhat (ez azt jelenti, hogy az alacsony kárértéket a károkozónak jobban megéri kifizetni, mint hogy évekig fizesse a rosszabb BM-besorolás felárát). A működési költségek csökkenésének okai kívülálló számára kevésbé transzparensek, e mögött vélhetően az állhat, hogy az online kötések miatt csökkentek a szerzési és szerződésadminisztrációs költségek.
Látható eközben egy olyan tendencia is, hogy a biztosítók az új ügyfelek alacsonyabb díjain elvesztett bevételeket a régi ügyfeleken próbálják behozni. Az az autós, aki évekig hűséges marad a biztosítójához — vagy egyszerűen csak lusta évente egyszer rászánni egy fél órát egy online díjkalkulációra — hamar azon veheti észre magát, hogy díja az inflációt jóval meghaladó mértékben nőtt, esetleg annak ellenére is, hogy közben még bónuszfokozatot is ugrott. A biztosítók ezekben a napokban postázzák ki ügyfeleiknek a jövő évi díjértesítőiket. Érdemes összehasonlítani, hogy ugyanarra az autóra ugyanaz a biztosító mekkora díjat kér egy új szerződésnél.
Az online ár-összehasonlítás perverz újraelosztást hajt végre a biztosítottak között. Miközben a bonus-malus rendszer a gyakori és a ritka károkozó biztosítottak között osztja újra az állománydíjat, megerősítve a pozitív összefüggést a vezetési kultúra és annak költségei között, az ártranszparencia az agilis, árérzékeny, „kedvezményvadász" üzembentartókat hozza előnyösebb helyzetbe például az internethez nem férő vagy az online díjkalkuláció előnyeit nem ismerő autósokkal szemben. Ennek az újraelosztásnak nincs valóságos piaci haszna, sőt, az ártorzító hatásai miatt még akár rossz üzenetet is küldhet az autósoknak. Ennek ellenére természetesen az ingyenes ártranszparencia hasznos és fontos vívmánya a kötelező piac (vagy inkább az internet) fejlődésének.
Mi történne a piacon, ha évről évre egyre több autós ellenőrizné a díjkalkulátorokat, és váltana a legolcsóbb biztosítóra? Egy darabig nyilvánvalóan tovább csökkennének az új szerződések díjai és nőnének a megújítások (biztosítóváltás nélkül megújított szerződések) díjai, pozitív visszacsatolást küldve a szereplőknek a „helyes", tehát a kedvezményvadász vásárló magatartásról. Egy idő után annyira elválnának egymástól az új és a megújított díjak, hogy az kiprovokálná akár a PSZÁF, akár a versenyhatóság szabályozó beavatkozását. Másrészt a biztosítóknak rövid távon mindig javíthatják eredményüket a károk elutasításával, a kárrendezési idő elhúzásával vagy alultartalékolással, ami természetesen ugyancsak szabályozó beavatkozást váltana ki, csak fogyasztóvédelmi oldalról. A piacromboló árverseny hatásait a biztosítók megpróbálhatják árkartellel tompítani — mondanom sem kell, szintén hatósági beavatkozást váltva ki ezzel.
Látható azonban: ez a veszély jelenleg nem fenyeget. Az online díjkalkulációkat használók száma az elmúlt években nem nőtt, sőt tavaly csökkent is. Ezeknek a fogyasztóknak az árnyereségét egy darabig még nem fenyegeti a többi fogyasztó kevésbé tudatos vásárló magatartása.
