Neve, élete és végzete összefonódik a Gyilkosság Zrt-vel. A maffia ítéletvégrehajtó alakulatáéval. Senki nem tudja pontosan hány ember haláláért felelős, közvetve vagy közvetlenül. Lepke volt a Gyilkosság Zrt. vezetője. Keze alatt dolgoztak a szervezett alvilág leghidegvérűbb, legprofibb bérgyilkosai. Ha a Szindikátus kiadta az engedélyt valakinek a kilövésére, Lepke emberei a rendőrségnél is hatékonyabban kutatták fel a célpontot és likvidálták. Áldozataik számát több százra becsülik országszerte. Nem menekülhetett előlük senki, sem maffiózó, sem áruló, de olyanok is akadtak, akik csak rosszkor voltak rossz helyen.
A Gyilkosság Zrt. a maga nemében példa nélküli szervezet volt az alvilág történetében. Bukása összefonódik Louis Lepke Buchalter végzetével. Az első "fejes" a maffiózók közül, aki villamosszékben végezte.
Louis Buchalter 1897 február 6-án született. A "Lepke" ragadványnév mögött nem magyar származás rejtőzik. Még anyja nevezte így (állítólag a jiddis Lepkeleh - Lajoska - szóból ered) gyermekkora óta. Apja korai halála után anyja - orvosi tanácsra - Floridába költözik. A fiatal Louis-t nővérének gondjaira bízzák. Buchalter szinte rögtön ezután megszökik otthonról és soha többé nem látják egymást.
Már gyermekkorában bűnözésből él. Betörésekből és bolti lopásokból tarja fenn magát. Első letartóztatásakor lopott (felemás) cipőkkel a lábán kapják el. Egyházi nevelőintézetbe utalják. 1919-22 között pedig már a hírhedt Sing Sing-ben tölti következő büntetését.
Szabadulása után összeáll gyerekkori barátjával, Jacob Shapiroval és jelentős befolyásra tesznek szert az East Side ruhaiparában. Zsarolások, megfélemlítések útján hatalmukba kerítik a környéken működő szakszervezeteket, majd azokon keresztül sztrájkokkal fenyegetik meg az üzemek tulajdonosait. Vállalkozásukban Buchalter volt az agy és Shapiro az ököl. Az üzletük jövedelmezőnek bizonyult. Rövidesen szállítmányozással is elkezdtek foglalkozni.
Ahogy az ilyenkor szokás, terjeszkedésük rövidesen szemet szúrt az addig erősebb konkurenciának. Lepke és társa gyorsan akcióba lépett. Miután Arnold Rothstein sikertelenül próbálta meg lebeszélni Jacob Orgen-t, hogy vonuljon vissza a szakszervezetekből, 1927 októberében a terjeszkedő Buchalter-Shapiro páros lecsapott az East Side-on: A nyílt utcán megtámadták és lelőtték Orgent, testőrét pedig - a korábbi epizódban már említett - Agyaggalamb Jack Diamondsot megsebesítették, de nála nem ez volt az első (sem az utolsó) eset, hogy golyók járták át a testét.
A következő lépés a Shapiro-fivérek (csak névrokonai Jacob Shapirónak) likvidálása volt. A két idősebbet - Irvinget és Meyert - 1931 szeptemberében ölték meg, a legfiatalabb Willie Shapiro még három évig húzta.
Lepkéék ezzel egyeduralkodóvá váltak a piacon.
Gyilkosság Zrt.
A bűnöző csak a fegyverek törvényének engedelmeskedik. Jól tudta ezt minden nagyfőnök, akiknek időről időre ehhez a végzetes eszközhöz kellett nyúlniuk ahhoz, hogy érvényt szerezzenek a tekintélyüknek.
Vannak azonban esetek, amikor az ilyesmit nem célszerű helyi emberrel elvégeztetni. Idő előtt kiszivároghat a terv, vagy ha lebukik, akkor a szálak könnyen visszavezethetnek a megbízóra. Korábban az ilyen ügyeket szívességi alapon kölcsönvett "idegenlégiósokkal" bonyolították le a főnökök. Aztán ahogy a Bugsy-Lansky duó szervezésében igen hatékonynak bizonyult a likvidálás (fél év alatt két capót, Masseriát és Maranzanót is kiiktatták), ideje volt ezt üzleti alapokra helyezni.
Eredetileg Brooklyn Killers volt az alakulat neve (a Gyilkosság Zrt - Murder Inc. - kifejezést a negyvenes években találta ki a média). Mikor Meyer Lansky és Bugsy Siegel vállalkozásai országos méretűvé nőtték ki magukat, Buchalter vette át a gyilkosságokra specializálódott szervezet irányítását.
Luciano engedélyéhez kötötte az emberölést, a Gyilkosság Zrt-nek pedig monopóliuma volt az ítéletek végrehajtására. Ők voltak a profik.
Mire beköszöntöttek a harmincas évek, a Szindikátus hatalma gyakorlatilag az egész USA-ra kiterjedt. A belső rend betartatásához szükség volt egy erőszakszervezetre és ehhez Lepkének 200 fegyveres állt a rendelkezésére. Buchalter toborozta össze őket a különböző bandákból. A legjobbakat.
A kivégzőosztag teljes titokban és tökéletesen működött.
Áldozatok
Leghíresebb akcióik között volt Dutch Schultz, Harry Greenberg és Curly Holtz likvidálása. Az első kettőről korábbi epizódjainkban már írtunk. Curly Holtz pedig Lepke üzlettársaként kezdte: ő volt a felelős a morfium és heroinszállítmányok tengerentúli beszerzéséért. Holtz egyszer tíz nap alatt csaknem 3 millió dolláros profitot termelt főnökének egy hat hajóból álló flotta szállítmányával. Holtz azonban kapzsivá vált. A következő fuvarok egyikét saját zsebére megdézsmálta, majd Ő maga nyomta fel a rendőrségnél a hajót, hogy így leplezze a sikkasztást. Rajtavesztett. Maradványait évekkel az eltűnése után halászták ki az East Riverből...
A Gyilkosság Zrt. elől nem volt menekülés. Egyik tipikus példája ennek Abe Wagner esete, aki 1932-ig egy kisebb, de jól jövedelmező csempészhálózatot tartott fenn a testvérével, amikor összetűzésbe került a Luciano támogatását élvező Mazza bandával. Miután Abe csodával határos módon túlélt egy rázúdított golyózáport, inkább úgy döntött, hogy tárgyalni kezd a riválisaival. Testvére ment békeküldöttségbe, ahonnan soha nem tért vissza.
Abe gyorsan összepakolta a holmiját és feleségével együtt felszívódott. Mazzáék bérgyilkost küldtek utána. A sors iróniája, hogy a rendőrség révén bukkantak a nyomára. Miközben a nagy port felvert Lindbergh bébi elrablása ügyében nyomoztak, New Jersey rendőrkapitánya, bizonyos Norman Schwartzkopf (az Öböl- háborús főparancsnok apja) jelezte, hogy a környéken látták felbukkanni Abe Wagnert. Ő azonban hamarabb kiszúrta a fejvadászt, mint az őt és kereket oldott a rendőrség és üldözője elől egyaránt. A bérgyilkos elszalasztotta a lehetőséget és inkább maga ellen fordította a fegyverét, semmint dolgavégezetlenül térjen haza (ahol ugyanez a sors várt volna rá).
A menekülők végül Minnesotában kötöttek ki, ahol álnéven új vállalkozást indítottak. Abe Wagnert egy országúti étteremben lőtték szitává, amikor gyanútlanul fogyasztotta ebédjét. A tettesek nem siettek elmenekülni. Túlságosan is biztosra akartak menni, így a kiérkező járőrök letartóztatták őket.
A Szindikátus horribilis összegeket áldozott a védelmükre, aminek végül meglett az eredménye: halálbüntetés helyett életfogytiglant kaptak.
Irvin Ashkenaz litván származású taxisofőr volt. Mára már homályba veszett körülmények között értékes információkat osztott meg a rendőrökkel mindarról, amit Lepkéről és bűnszervezetéről tudott a taxisok zsarolásával kapcsolatban. Talán rosszul mérte fel a helyzetét, talán könnyelműen bízott abban, hogy vallomása titokban marad a rendőrségen belül. Ez lett a sorsa:
Joe Rosen egy átlagos városi boltos volt. Alig több mint egy éve nyitotta édességboltját Brooklynban. 1936 szeptember 13-án a helyi lakosok lövések hangjaira ébredtek, majd egy fekete autót láttak amint kipörgő kerekekkel elhajt a helyszínről. A 46 éves bolttulajdonost vérbefagyva találták az üzletben. Nem kevesebb, mint 17 golyóval a testében. Rosennek semmilyen kimutatható kapcsolata nem volt az alvilággal, ami arra utalt volna, hogy egy napon ilyen leszámolás áldozata lehet. A nyomozás azonban lassan elkezdte feltárni a tisztes átlagpolgár életének ismeretlen és sötét oldalát.
Joe Rosen eredetileg szállítmányozásból élt, textilüzemeknek és ruhagyáraknak fuvarozott alapanyagokat. És ez volt a kapcsolódási pont. Egy napon - pár évvel korábban - Louis Buchalter közölte vele, hogy akkor most ezt az üzletet ők átveszik. Cserébe megígérték neki, hogy gondoskodnak a megélhetéséről. Kiszorulva a piacról Joe Rosen panaszkodott, hogy az utcára kerül. Cégéért cserébe Lepkétől megkapta ezt az édességboltot. A jövedelem kevés volt, a megélhetése pengeélen táncolt. Rosen ismét panaszkodni és követelőzni kezdett. Lepkével közös barátjuk, Max Rubin figyelmeztette Buchaltert, hogy egy kétségbeesett ember veszélyes lehet. Látva, hogy a félreállított emberük nem törődik bele sorsába, a maffiózók elejét vették annak, hogy kitálaljon. Joe Rosen az életével fizetett.
George Rudnick csak egy piti uzsorás volt. Amikor a hatóságok fülön csípték, szabadulása érdekében kitálalt néhány Lepkére nézve kompromittáló adatot. Ő sem úszhatta meg élve. A kocsijában találtak rá:
"Ha nincs tanú, nincs ítélet"
1933-ban Buchalter még csak egyike volt annak a 133 gyanúsítottnak, akit szervezett bűnözéssel vádoltak. Jelentőségét és helyét a rendszerben még nem mérte fel az igazságszolgáltatás. A tárgyalás után 3.000 dollár óvadék ellenében szabadon bocsátották (a bírót utóbb emiatt leváltották pozíciójából). Lepke nem aggódott a hatóságok miatt, hozzászokott, hogy mindig egy lépéssel a rendőrök előtt jár.
1937-re azonban már kezdett forrósodni körülötte a levegő. A new yorkiak a Szindikátusban és a Gyilkosság Zrt- ben betöltött szerepe után kutakodtak, a szövetségiek pedig kábítószer csempészet miatt voltak a nyomában. Lepke átadta a kivégzőalakulat operatív teendőit Mandy Weissnek (a Schultz gyilkosság egyik végrehajtójának). Buchalter így minden energiáját arra fordíthatta, hogy eltakarítsa maga után a nyomokat.
Ami ezután következett, az egy igazi vérfürdő volt. Lepke kiadta a parancsot, hogy likvidáljanak minden olyan személyt, aki terhelő vallomást tehet rá, legyen az tanú, vagy maffiózó. Szemtanúk, közreműködők és nem megbízható gengszterek tűntek el nyomtalanul ebben az időszakban. Gyakori volt, hogy a kivégzőalakulat két különítménye is úton volt. Gyilkosságok tucatjait követték el ekkoriban. Olyanok is áldozatul estek, akik (ekkor még) nem is kerültek a rendőrség látókörébe, de túl sokat tudtak Lepke üzelmeiről.
Ironikus módon Buchalter ezzel maga idézte elő a bukását. A maffiában egyre többen kezdtek attól rettegni, mikor kerül rájuk a sor. Mi lesz ha Lepke biztonságosabbnak tartja őket is örökre elhallgattatni. Eljött a pillanat, amikor Louis Buchalter ezzel a hadjárattal egyenesen a rendőrség karjaiba kergette a tanúkat.
Joe Liberto például nem volt gengszter. Csak egy garázsműhelyt futtatott. Időnként segített autókat keríteni egy-egy akcióhoz, vagy elszállítani a hullákat a rajtaütések után. De ez a tudás, még kívülállóként is az életét fenyegette. El is jött a pillanat, amikor Vito Gurino - Lepke egyik katonája - eljött érte. Elhurcolták és mialatt sorsa beteljesülését várta egy félreeső vidéki házban, az ablakon keresztül sikerült megszöknie. Anyja házába menekült ahol üldözője már várta. Csak az időben kiérkező rendőröknek köszönhette, hogy életben maradt. Saját biztonsága érdekében (kisebb bűncselekményekért) letartóztatták. De a börtönben sem volt biztonságban. Gurinónak szabályos belépője volt a fegyintézetbe, de mivel ismerték egymást, kockázatos lett volna ha a munkát személyesen végzi el. A Lepke- ügy felgöngyölítésében kulcsszerepet játszó Burton Turkus ügyészhelyettes ekkor csapdát állított. Gurino mindössze 100 dollárért felbérelt egy beépített ügynököt, hogy Libertot eltegye láb alól. Mikor a megbízás tényét Liberto elé tálalták, azonnal beszélni kezdett. Elérték, hogy Maga a Gyilkosság Zrt. törje meg a tanú makacs hallgatását. Liberto vallomása nyomán korábban eltűnt hullák tucatjai kerültek elő a föld alól.
"Hullák tucatjai kerültek elő a föld alól"
Big Julie Catalano is csak egy jelentéktelen közkatona volt, aki abban a hamis tudatban élt, hogy biztonságban van, egészen a pillanatig, amikor egy esküvőn megjelentek érte, hogy likvidálják. Még a feleségének sem tudott szólni, amikor elvitték, hogy - úgymond - kocsikázzanak egyet. Élete egy hajszálon múlt. A Turkus által kiküldött rendőrök a ház előtt vették védőőrizetbe. Ezek után nem csoda, hogy az őrszobán dalolni kezdett.
A takarítóbrigád elől egyre több és több - immár értékes információkkal rendelkező - gengszter keresett biztonságot egy vádalkuban. Beindult a dominó-elv, egymást adták fel a bűnözők, hogy mentsék az irhájukat. A folyamat megállíthatatlannak tűnt, míg Turkus stábja egy napon eljutott a koronatanúhoz: Abe Releshez.
A kanári
Az egész történet egy régebbi ékszerrablással kezdődött. A zsákmány felosztása körüli vita rendezésére a Lepke kivégzőosztagának három emberét küldték ki. Abe Reles (képünkön) Buggsy Goldstein és Dukey Maffetore voltak a végrehajtók. Az áldozat barátja évekkel később levélben jelentette fel a tetteseket, amikor a sajtó már rendszeresen cikkezett a gyilkosság Zrt -ről. Hamarosan egy újabb hivatásos bérgyilkos, Pittsburgh Phil is rács mögé került. De a nehézfiúk hallgattak. Pontosan tudták, nincs számukra biztonságos hely a világon, ha egyszer is beszélni kezdenek. Burton Turkus és csapata keményen megdolgozta a foglyokat. Egymás ellen kijátszva őket arra várt, melyikük lesz az aki végül kilép a hallgatás fala mögül. Egy levél kevés volt ahhoz hogy vádat emeljenek. Együttműködő tanú kellett. A bűnbánónak a szociopata, hidegvérű hóhér, dörzsölt gengszter, vagy a kéjgyilkos közül kellett kikerülnie. Végül - nem kis meglepetésre - Abe "Kid Twist" Reles bizonyult a gyenge láncszemnek. Több héten át tartó folyamatos kihallgatás után egy napon Reles felesége belépett az ügyész irodájába és közölte, hogy a férje kész vádalkut kötni.
És Abe Reles elkezdett beszélni. 12 napon át folyamatosan beszélt, jegyzőkönyvbe diktálta Lepke démoni szervezetének működését, felépítését, eseteket, időpontokat, 85 gyilkosság részletes körülményeit, áldozatokat és az eltemetett hullák helyét. Mindent. Burton Turkus nyomozóstábja előtt feltárult a Gyilkosság Zrt. működése és története.
Készen volt a vádirat. Ott volt minden amire szükségük volt, hogy Lepkét és társait a villamosszékbe juttassák.
Az első és legfontosabb volt a koronatanút elrejteni a maffia bosszúja elől. A börtön nem volt biztonságos hely számára. Bármelyik fogvatartott szívesen vállalta volna, hogy a per megkezdése előtt elteszi láb alól Reles-t. A rendőri védelem alatt álló tanút különböző szállodákban bújtatták, időről-időre váltogatva a helyszínt.
Lepke megérkezik a bíróságra
Ahogy szorult a hurok Lepke nyaka körül, súlyos döntést kellett hoznia. Dewey főügyész a New York területén elkövetett gyilkosságokért halálbüntetést kérhet rá. Hoover szövetségi nyomozóirodája pedig drogkereskedelem miatt üldözi. 50.000 dolláros fejpénzt tűztek ki rá és hosszú hónapokig (állítólag Kubában is) rejtőzködött. Végül úgy döntött, hogy ha el akarja kerülni a villamosszéket, fel kell adnia magát Hoovernek. Ezt a játszmát az FBI nyerte. Kansasban várta, hogy 15 évig terjedő szabadságvesztést mérjenek ki rá, amikor a dolgok - számára - rendeződni látszottak.
1941 november 12-én Abe Reles kizuhant a szálloda ablakán és szörnyethalt.
A helyszínelők szerint Abe egyedül volt a szobájában, az egész emeleten kizárólag a védelmére kirendelt rendőrök tartózkodtak. Reles a radiátorhoz rögzített kötélen próbált leereszkedni egy alsóbb szintre, amikor a kötél elszakadt és Reles a mélybe zuhant. Idegenkezűségnek nem találták nyomát. A szakértői vizsgálat szerint a kötél szakítószilárdságát meghaladta az áldozat súlya és ez végzetes volt. Senki nem tudott azonban magyarázatot találni arra, hogy a maffia célkeresztjében lévő tanú hirtelen miért és hova akart volna menekülni a rendőri őrizetből?
Ráadásul a holttest távolsága az épülettől arra utalt, hogy Reles nem lezuhant, hanem kilökték az ablakon. Tíz évvel később az FBI újra megnyitotta az Abe Reles aktát, de ugyanarra a megállapításra jutott: Reles szökés közben, baleset következtében halt meg. Azt csak jóval utóbb, Charlie Luciano visszaemlékezéséből tudták meg, hogy a Szindikátus az őrzésre kirendelt rendőröket bízta meg a veszélyes tanú likvidálásával.
A vád elvesztette koronatanúját.
Abe Relesről úgy beszéltek az alvilágban, mint a kanári, amely énekelt, de nem tudott repülni
Ítélet Lepke fölött
De a dominóhatást már nem lehetett megállítani. Reles vallomásaiból kiderült, hogy Lepke - felindulásában megszegve saját szabályait - tanúk előtt adott parancsot az édességboltos Joe Rosen megölésére. Ennek kapcsán egy újabb bérgyilkos - Allie Tannenbaum - került kutyaszorítóba. Ő pedig felfedte a taxis, Joe Ashkenaz likvidálásának körülményeit és hamarosan tiszta volt a kép George Rudnik meggyilkolása ügyében is.
1942. októberében eljött a pillanat, hogy a maffia történetében az első igazi nagykutyát, Lepke Buchaltert és számos társát elítéljék.
Az bírók 4-3 arányban bűnösnek találták és halálra ítélték. A harcnak azonban még nem volt vége. A Szindikátus minden követ megmozgatott és költségeket nem kímélve küzdött lepke életéért. A védelem meg is találta a módját annak, hogy - eljárási hibákra hivatkozva - megismételjék a tárgyalást.
A Turkus vezette vád újra nekigyürkőzött a küzdelemnek a tárgyalóteremben.
Másodszorra azonban nem volt mentség. A bíróság ugyanazt az ítéletet hozta - ezúttal 7-0 arányban.
Az elítéltet 1944. március 4-én délelőtt kivégezték. Elsőként két társa Mandy Weiss (lásd: Dutch Schultzról szóló epizódunkat), majd Louis Capone (csak névrokona a chicagói maffiafőnöknek) ment a vesztőhelyre, végül 11.05 -kor Louis Lepke Buchalter is halott volt. 47 évet élt.
Lepke társai
A Gyilkosság Zrt-nek vége volt. Az alakulatot felszámolták, ismertebb tagjainak sorsát az alábbiakban olvashatjátok:
Harry "Pittsburgh Phil" Strauss és Martin "Buggsy" Goldstein - 1941. június 12-én végezték villamosszékben.
Harry Maionén és Frank Abbandandón 1942. február 19-én hajtották végre a halálos ítéletet.
A Dutch Schultz gyilkosság másik végrehajtója, Charles Workman 23 évet kapott és 1964-ben szabadult.
Mandy Weissen és Louis Caponén Buchalterrel egy napon hajtották végre a halálos ítéletet
Irving Nitzberg-et halálra ítélték, majd a fellebbviteli eljárás során - bizonyítottság hiányában - szabadon engedték.
"Allie" Albert Tannenbaum (fenti képen balra, Reles mellett) vádalkut kötött a hatóságokkal és az eljárást követően kiutasították az USA területéről. 1976-ban halt meg.
A Gyilkosság Zrt felszámolása és Lepke ítélete után a maffiában szokásjoggá vált, hogy a főnökök soha nem adnak ki egyértelmű utasításokat, soha nem beszélnek telefonon és semmit nem adnak írásba.
A kivégző-alakulat másik vezetője Alberto Anastasia (aki 100.000 dolláros vérdíjat tűzött ki Abe Reles fejére) 1957-ben halt meg a New York-i Park Hotel Sheraton fodrászatában, ahol két ismeretlen tettes a borbélyszékben lelőtte. De ez már egy másik történet...
Lepke a filmekben:
LEPKE - Tony Curtis
Jövő pénteken Vito Genovese története következik.
