Orval Faubus, George Wallace, Marvin Griffin,James Byrnes, Bob Kennon. Az Olvasó jó eséllyel nem hallott róluk. Talán George Wallaceról mégis. Ellene kiséreltek meg merényletet a hetvenes évek elején. Ők az ötvenes-hatvanas évek legendás déli demokrata kormányzói voltak.
Orval Faubus a roosevelti New Deal híve volt, a Demokrata Párt déli liberálisai közé tartozott, de 1957-ben ő vetette be az arkansasi nemzeti gárdát annak érdekében, hogy a Little Rock Central gimnáziumba ne tudjanak bejutni a fekete diákok. Ekkor Ike Eisenhower, élve elnöki jogkörével, szövetségi parancsnokság alá helyezte az arkansasi fegyveres erőket, és Little Rockba küldte az egyik ejtőernyős hadosztályt.
George Wallace beiktatási beszédében esküt tett a faji szegregáció fenntartására. 1963-ban úgy próbálta megakadályozni, hogy a fekete Viviane Malone belépjen az alabamai egyetemre, hogy egyszerűen eléállt az ajtóban. A szövetségi marsallok, és egy szövetségi helyettes államügyész akadályozták meg, hogy nagyobb baj legyen.
Marvin Griffin georgiai kormányzó mondta, hogy ha cigánygyerekek potyognak az égből ("come hell or high water") is ellenáll a Legfelső Bíróság antiszegregációs "Brown kontra Board of Education" döntésének, később pedig megpróbált betiltani egy amerikai futball mérkőzést, amelyen egy Bobby Grier nevű fekete játékost is az egyik csapatba jelöltek.
James Byrnes Roosevelt közvetlen környezetéhez tartozott, a Legfelső Bíróság tagja is volt, majd Truman elnök külügyminisztere lett. Hatvannyolc évesen választották Dél-Karolina kormányzójának. Minden befolyását bevetette, hogy fenntartsa a "separate but equal" doktrínát, ami ténylegesen a faji szegregációt jelentette.
Bob Kennon lousianai kormányzó igazi klasszikus déli úriember volt, aki szakítva a Huey Long-i tradíciókkal szigorúan betartotta a szabályokat. Kennont komolyan lehetett venni. Mindazonáltal foggal-körömmel harcolt a deszegregáció (és a Kennedy-fiúk) ellen.
Lassú és fájdalmas folyamat volt a déli demokrata politika átalakítása. De ma a déli demokraták egy fekete elnökjelöltet támogattak. A fenti öt államból ma négyben republikánus kormányzó van; közülük ketten — Bobby Jindal és Nikki Haley — Indiából származnak. Amerika lassan megváltozott. A George Wallace-ok (az igazsághoz tartozik, hogy utolsó kormányzása idején már súlyos tévedésnek nevezte korábbi szegregációpárti politikáját) és a Barry Goldwaterek eltűntek az amerikai politikából. A mai Amerika már nem arról szól, amiről 1963-ban.
A dolgok változnak, mert a dolgoknak változniuk kell. Van egy kis ország, amelyik ma olyan szégyenteljes állapotban van, amely állapotban egyszerűen nem maradhat. Lehet, hogy a "demokraták" fogják felszámolni ezt az állapotot, lehet, hogy a "republikánusok". A Wallace-oknak és a Goldwatereknek menniük kell, de vélhetően olyan politikusok utódai fogják a változtatásokat végrehajtani, akik felelősek azért, ami történt. Az is lehetséges, hogy olyan politikusok fogják levezényelni a változtatásokat, akik maguk is felelősek voltak egyért-másért. És mi emlékezni fogunk régi mondatokra, régi tettekre, régi történetekre. Ezzel majd együtt kell élnünk.
