A Norrebro megállónál áll egy lángosos bódé. "Varme sprode ungarske kartoffelbrod"-ot árulnak. Tényleg van kaviáros lángosuk.
Van egy Nagy-Magyarország matricájuk is. Egy kicsi Nagy-Magyarország matricájuk. Egy kolléga meg is kérdezte, hogy ez egészen pontosan mit jelent. Nem magyaráztam el egészen pontosan.
A dánok Szent Istvánját Kékfogú Haraldnak hívták, ők is sokkal nagyobbak voltak egykoron, övék volt Schleswig-Holstein, Norvégia, Izland, és volt pár gyarmatuk a trópusokon. Ők nem majdnem nyertek meg egy futball-világbajnokságot miután végigverték a világot, hanem valóban megnyertek egy EB-t, amire csak azért jutottak ki, mert Jugoszláviát kizárták.
Nagyjából olyan jók a C*-algebrákban, mint mi a kombinatorikában. Azt hiszem, ezt most jól megmondtam....
És van ugye a hygge, ami nem azt jelenti, hogy ülünk a számítógép előtt és arra gondolunk, hogy milyen jó lenne agyonverni Spicelka71 nicket, aki nácikomcsi, zsidócigány, orbánbajnai, és még azt is nagyon rosszul tudja, hogy milyen fedőterhelése van egy háromtekercses tranbulátornak, de majd egyszer, újra miénk lesz Szevasztopol, amit ugye a nagyhatalmak, és akkor sort fogunk keríteni Spicelka71-re is.
Nem, a hygge valami olyasmit jelent, hogy az ember beül a Mikkelerbe a barátaival meginni egy Black Hole-t, és a tegnapi meccsről beszélgetnek, a szép Mette Espersenről meg a felhőkről. Igen, a felhőkről.
Kicsit azért az ungerske kartoffelbrod is hygge. Ahogy az ember nézi a Nagy-Magyarország matricát, és nem gondol semmi különösre. Ez is valami, még nem a szép Mette Espersen, még nem a felhők, de már egy lépés előre.
