Az origo információi szerint a magyar bankok egy része, idézem, „a kormánnyal való együttműködés szorosabbra fűzését akarja elérni, és kezdeményezné a bankszövetség és a kormány közötti, tavaly decemberben kötött paktum megerősítését, illetve újrakötését”. Ez már azért nem vicces.
Az egyszeri magyar bankár megfejthetetlen ostobaságán, birkaságán és tanulásképtelenségén sokat és jóízűen tréfálkoztam már, ez azonban kezd közveszélyessé válni. Miután Orbán legalább egy fél tucatszor átverte a fejüket, a szemükbe hazudott, majd kiröhögte őket és elszedte a bankjuk egy évtized alatt a felhalmozott tőkéjét, a magyar bankárok annyira demoralizálódtak, hogy Orbánnak ma már elég elejtenie, hogy „akik előre gondolkodnak, azoknak van egy-két rossz sejtésük”, és máris rohannak az uniós biztosukhoz, hogy Brüsszel feltételeinek felpuhításáért lobbizzanak.
Ezek az elképesztően intelligens, agyafúrt, zseniálisan tervező, szervező, tárgyaló, de legfőképpen pazarul megfizetett vezetők pontosan úgy viselkednek, mint egy marék pániktól sokkot kapott, stockholm-szindrómás túsz. Ezek az urak imponáló üzleti sikereket érnek el a jogászcsapataik által évtizedek munkájával tökéletesre csiszolt általános szerződési feltételek játékszabályai között a jogban laikus, pénzügyileg pedig analfabéta ügyfeleikkel szemben, de ha jön valaki, aki kizárólag, sőt direkt out of the box gondolkodik, és az ígéretei betartása helyett a plafonba lő, akkor annyira összezavarodnak, hogy azt is elfelejtik, hogy melyik oldalon állnak.
Lássuk már tisztán, hogy ki kivel van ebben a játékban. Orbán túszként tartja maga előtt a saját országának bankrendszerét, és rajta keresztül a magyar háztartásokat, a vállalkozásokat, a munkavállalókat, az állam szolgáltatásainak kiszolgáltatott polgárokat egyaránt. Orbán világosan megfogalmazta a követeléseit: Brüsszel csak adja a pénzt és ne diktáljon feltételeket, különösen politikai feltételeket ne, mert azt majd ő jobban tudja, hogy miféle és mennyi demokráciára van szüksége Magyarországnak. Különben porig rombolja az egész magyar pénzügyi rendszert nemzeti bankostól, tőzsdéstől, OTP-stől, és vele együtt az egész gazdaságot. Most már, hogy lelőtt néhány túszt, végre mindenki elhiszi, hogy he means business.
Az Európai Bizottság ezzel szemben látja, hogy Magyarországon Orbán minden érdemi hatalmi ellensúlya megszűnt, ő maga nem hajlandó semmiféle önmérsékletet tanúsítani és nem követeli meg az embereitől sem, és jól láthatóan az egyetlen erő, amelyik képes még őt kordában tartani, az a félelem attól, hogy elzárják előle a nemzetközi pénzcsapokat és a fejére szakad az egész kóceráj.
Ha a bankok lobbitevékenysége eredményes lesz és Brüsszel kiengedi a kezéből Orbánt (azaz nem függeszti fel a kohéziós alapok kifizetéseit), akkor nem lesz megállás a fosztogatásban.
Magyar bankár olvasóink most vegyenek elő papírt és tollat, mert elérkeztünk a poszt üzenetéhez. Az üzenet három szó:
SOSEM
FOGJA
ABBAHAGYNI.
Ne higgyétek, hogy az „együttműködés szorosabbra fűzésével”, netán a decemberi megállapodás „újrakötésével” bármit is el tudtok érni Orbánnál. Hogy majd akkor kivezeti, vagy legalább csökkenti a bankadót. Nem, ez nem fog megtörténni.
Mindeneteket el fogja venni. Az utolsó garast is kisöpri a bankotokból, sőt még annál is többet. Nem hogy a befektetett pénzetek nélkül, de elképzelhetetlen mértékű veszteséggel fogtok kiszállni ebből a játékból. Ha megengedi egyáltalán, hogy kiszálljatok.
Ha nem tudtok felnőni ahhoz a helyzethez, hogy veletek szemben egy olyan ember áll, akit nem kötnek jogi, etikai vagy racionális korlátok, és csak a nyers erő előtt hajt fejet, akkor az egész bankotok el fog úszni, és vele a betétesek pénze csakúgy, mint a bankotok által finanszírozott vállalkozások és a munkahelyek. Megmondta előre, hogy ezt fogja csinálni, csak érteni kell a nyelvén.
Ennél többet nem akarok segíteni.
