Nem bírom megállni, hogy ne legyek egy kicsit trágár. Amikor elolvastam Nedudgi néni kötetének első versét, valami lebírhatatlan erővel egy régi, igazi klasszikus vicc tolult elő tudatalattimból, egyszerűen nem bírtam másra asszociálni. Meg kell hát osszam Veletek: hátha van még, aki nem ismeri. (Tudjátok, nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak...)
Ki káromkodott először Magyarországon? Hát Tas vezér.
Képzeljétek magatok elé a jelenetet, ahogy a honfoglalóxenvedik magukat fölfelé a Kárpátok külső lejtőin, libasorban a keskeny csapáson Verecke iránt. Elöl persze a hét vezér lovagol sorban, és ahogy elfogy a meredély, a legmagasabb pontról bepillanthatnak a medencébe. Fölér Árpád, Előd, Ond, Kond... fölvergődik valahogy Tas is, és kitárul előtte a táj. Hátrafordul a nyeregben:
— Huba szaki, de szép ez az ország!!!
Nedudgi: Árpád népe
Árpád népe bejött a Kárpát medencébe
Amikor a magyar nemzet
egybe sereglett
boldogságára a fejedelemnek
Hegy tetején álltak,
tenger vizére láttak
Nagy volt az ország
Zöldült a róna
Árpád vezérnek e nagy birodalma
lett a diadalma.
Nedudgi: Babér
Valamikor babér csörgött
a nemzetem homlokán.
Lehet, hogy a híre
Csak mese lenne talán?
A hajamon a pára
rég fényt jelez,
nem tudom, hogy hajnal hasad,
vagy a népre este lesz.
Nedudgi: Hunor és Magor
Éj leng alá a mély vadonba
Hunor vezér szarvast űz a bokorban
Léptei bolyongva eltéved
Magort űzik az égi fények
Így elválasztják őket a vadon vidékek
Magorba a csillagok tovább égnek
Behódol a Tejúton Vénusz istennőnek,
a haja és szeme sugarának.
A menny ívén célba ért a pályája
és Vénusznak hinni fog.
A Tejúton talált hont.
Attila vezér kardja, ereje és ragyogása
Hunortól kapott égi szent erő áldása
Hunor és Magor égi legendája.
