Kétszázmillió forintból....
hány pedagógus ihatna meg négy cent konyakot, hány métert sétálhatna a nemzet rögrügyedékén a bayer, hány békemenetnyi szépokosembert buszozhatna a szélesgá,
bortörvényt hányszor módosíthatnánk éjjeli órán a parlamentbe', hány obersovszky, hány schmittpált kérdezhetne közszolgálatilag, hányszor magyarázhatná el a kósalajos az integrált,
hányszor védhetnénk meg a nyugdíjat, ha magán, hányszor hordhatnánk ki nyirőjóskát stanicliban csikszeredába, hányszor vallhatna férfiszerelmet géfodorgábor a vezérnek,
hány felcsútnyi futballokost verhetne a holland négynullra, hány borvirág nőhetne a kereszténydemokrata orron, hány szemet lőhetne ki visszamenőleg a gyurcsány, hány kokit oszthatnánk ki a cohn-benditnek,
hányszor felejthetném el annak a bábiné nevűnek az arcát, hány jean jacques rousseaut leplezhetnénk le, hányszor szép lehetne a demokratikus wittnermarinéni,
hány szobrot faraghatnánk krumplicukorból a nagybányai vitéznek, hányszor tilthatnánk be a szívószálat s a pemetefűcukrot, hány tekes hány rollerező kisgyereket teperhetne le hányszor,
hány örmény fejet vághatnánk le kétszázmillióból, és cserébe, hány budit építhetne bakuban a közgép, hány filozófust jelenthetnénk fel s rúghatnánk ki, ha már fel nem köthetjük őket, hányszor oszthatnánk kétszázmilliót baráti cégnek, jé, ezt tudom, pontosan egyszer,
hány gyereket szülhetnének varga istvánnak a csukcs nők, hány század hány végére nevezhetnénk ki lánczilakájt, hány tersánszky józsi jenőt felejtethetnénk el végre a néppel, hányszor igázhatnánk le negyedázsiát, ha nemet mond.
hány asztalnyi törvényt (k)alapozhatna el a kerényi, hány színházban játszhatnánk el zérótoleránsan a meinkampfot, s hányszor hányhatnánk szembe huszonéves magunkat kétszázmillióból.
