A magyar vízilabda története bővelkedik sikerekben és nagy kapitányokban.
A 20-as évek óta zseniális játékosok és megszállottan dolgozó, újító edzők generációi követték egymást.
9 olimpiai arany, 2 világbajnoki cím, 12 EB-győzelem és a hit: Ebben a sportágban bizony a magyarok a „brazilok".
1926-ban Budapest rendezte az első EB-t, mindjárt meg is nyertük. Meg az utána következő 4 (!) kontinensviadalt is.
Ráadásnak az 1928-as amszterdami ezüstérem után (kisiklás…) 32-ben, Los Angelesben és 36-ban, Berlinben olimpiát nyertek a pólósok.
Elképesztő évtized volt, az első Aranycsapat.
Kialakítója a legendás Komjádi Béla, a sportág szent őrültje, megszállottja. Orvosai nem hittek a szemüknek, nyugodt állapotában olyan vérnyomásértékeket produkált, mint egy agyvérzéses beteg. Az élete volt a póló, ott volt minden fontos mozzanatnál, apja volt a játékosainak. 41 évesen halt meg, a 32-es aranyat még láthatta, a 36-osat már nem.
Váltótársa a korszakban a kispadon Beleznay László, vele nyertek Hitlerék orra előtt olimpiát Berlinben. Egy mondat elég róla: egy különösen durva meccsen Angliában lehívta a csapatot, mert „nem akartam rokkantakat látni a végén.”
Talán megérné egy hosszabb interjút is készíteni Tarics Sándorral, akiről megírták, hogy lám, 99 éves, a világ legidősebb olimpiai bajnoka, de elmesélhetné, hogy akkor miként működtek a dolgok a medencében.
A háború után jött az új Nagy Generáció. 1952 és 64 közt három olimpián és három EB-n játszották a magyar himnuszt. (Akkortájt még nem két, hanem négyévente volt Európa-bajnokság….) Innen kerültek ki az első 3-szoros olimpiai bajnokok: Gyarmati Dezső és Kárpáti György. Meg jónéhány duplázó is.
1952-ben, Helsinkiben és 1956-ban, Melbourne-ben Rajki Béla volt a kapitány.
Az 1956-os vízilabda-csapat
Rendkívül higgadt úr, aki a győzelem pillanataiban is mértéktartó tudott maradni. Jól bírta azt is, hogy időnként leváltották. Komoly sportdiplomáciai karriert futott be, volt pl. a Nemzetközi Úszó Szövetség alelnöke is.
Az 1954-es és 58-as EB-aranyakat Lemhényi Dezső kapitánysága alatt szállította a csapat. Butykó, ahogy Lemhényit becézték, később is fontos figura maradt, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökeként sokat tett bajnoktársai méltó elismertetéséért.
Rajkit azért kárpótolta a sors, 1972-ben, másfél évtizeddel olimpiai sikerei után ezüstérmet nyert Münchenben egy teljesen más korszakhoz tartozó gárdával. Majd lemondott, mondván: az ezüstérem ebben a sportágban kudarc.
A korszak harmadik sikerkapitánya Laky Károly volt, a játékos magyar hagyományoktól némileg eltérő gyors, atlétikus játék híve, vele győztek a 62-es EB-n és vele nyertek olimpiát 64-ben egy elképesztően nehéz meccsen 2-2-ről 5-2-re verve az utolsó negyedben a szovjetek meglehetősen atlétikus csapatát.
Nem feledték el: Zuglóban a BVSC sportuszodája 2012-ben felvette Laky Károly nevét. 100 éves lenne idén…
A harmadik aranykor 1973 és 1978 közé datálható. Gyarmati Dezső kapitánysága alatt nőtt fel a Molnár, Cservenyák-Szívós, Sudár, Gerendás, Horkai, Csapó, Faragó, Kásás, Kenéz, Görgényi stb. összetételű, a maiak által is jól ismert nevekből álló rettegett gárda.
Természetesen ők nyerték a sportág történetében először kiírt világbajnokságot 1973-ban, Belgrádban.
Minden idők egyik legszebb története: a rádió mikrofonja elé kerülő, elérzékenyült Puskás Öcsit Kárpáti György edző megvigasztalta, valahogy így:
„Persze, hogy meg vagy hatva, te még nem láttál magyar világbajnok csapatot”.:-)
Kreatív ötleteik, játékosaik egyedi képességei jóval a nemzetközi szint fölé emelték őket.
Az 1976-os olimpiai bajnokok
Ez a gárda a VB-arany mellé elhozta 76-ban a montreali olimpia bajnoki címét, 74-ben és 77-ben Európa-bajnok lett, 75-ben és 78-ban a világbajnoki dobogó 2. fokára állhatott.
E sorok írója kamaszkorából őrzi a 77-es margitszigeti Hungária Kupa emlékét-úgy játszottak a világ legjobb csapataival, mint apa a gyerekével…
Amikor 1977-ben Jönköpingben utoljára győztek az EB-n, nem gondolta senki, hogy a magyar póló húsz évig nem fog nyerni semmit. Ilyen előzmények után főleg nem volt várható.
A hosszú átok 1997-ben tört meg.
A Kemény korszak
Ezért még ebben a csodálatos, kavargóan színes panteonban is külön fejezet a negyedik „Aranykor”, Kemény Dénes csapatainak története.
Csapatokról írok, mert 16 év nagyon nagy idő, 97 ifjú EB-győzteseiből 2012-re ketten maradtak: Kásás Tamás és Kiss Gergely…., pedig de sokan voltak az évek során csapattagok.
Itt, a búcsú pillanatában feltörnek az emlékek.
2000, Sydney, az elődöntő a jugók ellen, Szécsi Zoltán nagy parádéja cserekapusként.
A fiúk interjúi, akik rácsodálkoznak Kovács Ági aranyára és érdekesnek találják, hogy márványtáblára vésik az ő nevüket, a legendák mellé.
2003, a barcelonai VB-döntő az olaszok ellen, az újonc Madaras Norbi góljaival, három nyeretlen év után a magyar póló második világbajnoki diadala.
2004, Athén, a dermesztő, döbbenetes, sosem feledhető döntő a szerbekkel, a 0-3, az 5-7, a 8-7, Kiss Gergő záró találata, a szomszédok diadalüvöltése a TV mellől.
Az évekig kísértő „szerb átok”, a Mumus, aki ezerszer akarja visszaadni Athént és nem megy ellenük sehogy…
2008, Peking, harc az aranyért a szívós amerikai csapattal, amely nem akarja megadni magát, de nem bírja a végét, Molnár Tamás zseniális villanásai…
És persze Kemény Dénes, a vizesüvegével a parton, a tudományos alaposságával, a szédítő cseréivel, a pszichológiai érzékével, az előrelátásával.
Sikereivel. Kudarcaival. Tárgyilagosságával. Önkritikus szemléletével.
Könyörtelenül végiggondolt, néha nagyon meglepő, de igen sokszor igazolódó válogatási elveivel. A döntéseivel, ahogy Athén és Peking után határoz a folytatásról.
Nem tudom a titkát megfejteni. Remélem és hiszem, hogy a Kemény-csapat első sikereit még megérő és nálam sokkal jobban megértő Nagy Elődök, Rajki Béla (1909-2000) , Laky Károly (1912-2000) , Lemhényi Dezső (1917-2003) abban a nyugodt hitben távozhattak, hogy nem változott semmi: a vízilabdában a magyarok a „brazilok”.
Köszönet mindenért, Fiúk! Minden jót, Kapitány Úr!
A vízilabdázás magyar olimpiai bajnokai és sikeredzőik:
Los Angeles, 1932:Barta István, Bródy György, Halassy Olivér, Homonnai Márton, Ivády Sándor, Keserű Alajos, Keserű Ferenc, Németh János, Sárkány Miklós, Vértesy József Edző: Komjádi Béla (EB-győzelem 1927, olimpiai ezüst 1928)
Berlin, 1936:
Bozsi Mihály, Brandi Jenő, Bródy György, Halassy Olivér, Hazai Kálmán, Homonnai Márton, Kutasi György, Molnár István, Németh János, Sárkány Miklós, Tarics Sándor
Edző: Beleznay László (EB-győzelem 1926, 1934)
Helsinki, 1952:
Antal Róbert, Bolvári Antal, Fábián Dezső, Gyarmati Dezső, Hasznos István, Jeney László, Kárpáti György, Lemhényi Dezső, Markovits Kálmán, Martin Miklós, Szittya Károly, Szivós István, Vízvári György Edző: Rajki Béla
Melbourne, 1956:
Bolvári Antal, Boros Ottó, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Szivós István, Zádor Ervin Edző: Rajki Béla (olimpiai ezüst 1972)
Tokió, 1964:
Ambrus Miklós, Bodnár András, Boros Ottó, Dömötör Zoltán, Felkai László, Gyarmati Dezsõ, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Konrád János, Mayer Mihály, Pócsik Dénes, Rusorán Péter
Edző: Laky Károly (EB-győzelem 1962)
Montreal, 1976:
Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, Konrád Ferenc, Molnár Endre, Sárosi László, Sudár Attila, ifj. Szivós István
Edző: Gyarmati Dezső (világbajnoki cím 1973, EB-győzelem 1974, 1977, VB-ezüst 1975, 1978, olimpiai bronz 1980)
A Kemény-korszak
Sevilla, 1997, EB-győzelem:
Benedek Tibor, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Kovács Zoltán, Kósz Zoltán, Märcz Tamás, Molnár Tamás, Németh Zsolt, Steinmetz Barnabás, Székely Bulcsú, Tóth Frank, Varga Zsolt, Vári Attila, Vincze Balázs
Firenze, 1999, EB-győzelem:
Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Csaba, Kiss Gergely, Kovács Zoltán, Kósz Zoltán, Märcz Tamás, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Székely Bulcsú, Tóth Frank, Varga Zsolt, Vári Attila, Vincze Balázs
Sydney, 2000, olimpiai bajnokság:
Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Kósz Zoltán, Märcz Tamás, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Vári Attila
Barcelona, 2003, VB-győzelem
Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Gergely István, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Varga Tamás, Varga Zsolt, Vári Attila
Athén, 2004, olimpiai bajnokság
Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Gergely István, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Varga Tamás, Vári Attila
Peking, 2008, olimpiai bajnokság
Benedek Tibor, Biros Péter, Gergely István, Hosnyánszky Norbert, Kásás Tamás, Kis Gábor, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Varga Dániel, Varga Dénes, Varga Tamás
Valamint: VB-ezüst 1998, 2005, 2007
EB-ezüst 2006
EB-bronz 2001, 2003, 2008, 2012