Kedves választópolgár, képzeld el azt, hogy neked házat építeni kerekedne kedved. Odaadod a pénzed egy generálkivitelezőnek, aki miután átvette elküld téged a lehető legbúsabb picsába és nekilát a gányolásnak. Nem kérdez meg arról, hogy hová építse, hogy milyen anyagból, milyen technológiával, de még arról sem, hogy milyen legyen. Kicsi, nagy, emeletes, alápincézett, sufnival vagy anélkül, nem, ezekről irányodból egy bólintást sem enged meg, majd ő eldönti.
Amint hogy azt is eldönti helyetted és nélküled, hogy milyen fűtése legyen, mi és hogyan csinálja a melegvizet és ha főzni szeretnél, akkor mire teheted fel a lábost a körmöspacallal. Lesz, ahogy lesz, ha nem huszonegyedik századi módon, akkor úgy. Neked kuss, elég, ha te majd élvezed és fizeted az üzemeltetése során jelentkező költségeket. Annyit, amennyit, és ha rámegy a gatyád, no, az már a te dolgod, lusta magyar, dolgozz többet!
Ámde amikor érzi, hogy talán ennyire ostobának, ilyen mértékben gyárilag retardáltnak mégsem nézhető a megrendelő nagy kegyesen bevon téged is a döntésbe: megkérdez, hogy milyen lábtörlőt szeretnél venni a saját pénzeden majd ha már a ház megépült.
Pokorni úr, ha kérhetném: köpjön fel és álljon alá.
Nem, itt már nem lehet szűzkurvát játszani. Illetve lehet, persze hogy lehet, hiszen a választópolgár hülyének nézése egy olyan sport, ahol a rekordokat naponta ötször meg lehet dönteni. Kérdés, hogy ezt egy értelmiséginek látszó tárgy elbírja-e. Hogy meddig van gyomra mindehhez. Hol az a határ, mikor mondja azt, hogy no, most már elég, Orbánnak ezt a gennyes hányását én már be nem kanalazom! Nem, nem arról beszélek, hogy fintorogva és eltartott kisujjal, ahogyan azt most Pokorni teszi, hanem sehogy. Mert azért valahol nagyon mélyen, anatómusok által is alig felfedezhetően mégiscsak lenne valamiféle gerince. Talán.
Választópolgár hölgy/úr, ha te ezt az eléd vetett gumicsontot elkezded érdemben rágni, akkor: te is köpjél fel és álljál alá.
Ha tényleg annyira hülye vagy, mint amennyire néznek, akkor nekiesel rágni ezt az iskolaköpeny-dolgot. Ennyire hülye lennél, tényleg? Nem veszed észre, hogy ennél százezerszer fontosabb kérdésekben lófaszt se kérnek ki, nem hogy a véleményedet? Sőt, pont hogy a véleményedre ívesen szarva teszik, ami annak a futóbolondnak az eszébe jut. Tépte azt az aljas, állandóan hazudozó pofáját a tandíj ellen és most bevezeti? Tépte, bevezette. Mondta, hogy fontos az oktatás, és hatalomra jutva odadobta egy tehetségtelen, őskommer senkinek? Mondta, odadobta. Azt csinál, amit akar, a reggeli első vizeletéből kiérezve átírja a felsőoktatás keretszámait a meghirdetés után hetekkel. Kegyúrként dönt arról, hogy mely jobbágya tanulhat, és ki menjen az ól mögé ganét hányni, osztogatja az iskolákat, mint bekokózott celeb az autogramot, mindeközben vígan leszarja a szakma, valamint Pokorni szakértő úr fejét, és most elvárná, hogy te essél hasra attól, hogy megkérdezi a véleményed az iskolaköpenyről.
Így néz totálisan hülyének téged, kedves választópolgár. És te hagyod magad.
