Kedves gyerekek, Marcsi néni vagyok, Rózsa néni küldött, én fogok nektek erkölcsöt tanítani. Hogy mi az erkölcs? Nehéz ezt úgy elmagyarázni, hogy a ti kis butuska fejetekbe is beleférjen.
Már elsőtől kötelező lesz az erkölcstan
Elkészült a kerettantervi ajánlásokkal az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, eszerint a szakiskolásoknak kilenc közismereti tárgyuk lesz 2013-tól, a gimnazistáknak tizenöt, írja a Magyar Nemzet. A tervek szerint az általános iskoláknak már elsőtől kötelező lesz az erkölcstan, nyelvet negyediktől kell tanulniuk.
Ugye tudjátok, hogy vannak dolgok, amelyeket bármennyire is szeretnénk, de mégsem tehetünk meg? Nem vehetjük el Pistike zsebpénzét, mert az az övé. Nem húzhatjuk meg Klárika haját, még akkor sem, ha haragszunk rá. És igen, jól gondoljátok, vannak ennél súlyosabb dolgok is, a legsúlyosabb mind közül pedig az, hogy nem vehetjük el egy másik ember életét. Egészen biztosan megtapasztaltátok már, hogy aki az ilyen tiltott dolgokat mégis elköveti, azokat megbüntetjük. Nem csak azért, mert haragszunk rájuk, sőt, a harag is csúnya dolog, hanem azért, hogy mindenki megértse: tiltott dolgot jó, erkölcsös ember nem csinál, és nem is engedi meg senki másnak, hogy ilyesmit tegyen.
Persze az élet nem mindig ilyen egyszerű, van, amikor mégis megteszünk csúnya dolgokat. Annyira szeretnénk mi is egy kis zsebpénzt, hogy mégiscsak elvesszük Pistikétől, és hogy ne kapjunk büntetést megpróbálunk erre a cselekedetünkre valamiféle magyarázatot adni. Élt egyszer egy Kohlberg nevű bácsi, aki azt mondta, hogy ha sokat-sokat beszélgetünk ilyen esetekről, akkor esélyünk van arra, hogy kicsit közelebb kerüljünk az erkölcshöz. Beszélgessünk mi is egy kicsit!
Egyszer, régen eljött a mi országunkba két ember. Az egyik azeri volt, a másik örmény. Ezek a népek nem túlzottan kedvelik egymást, próbáljátok meg ezt úgy elképzelni, mint ha az egyik magyar lenne a másik román. Az utóbbi nem biztos, hogy mindenki számára ismerős, lehet, hogy otthon csak úgy emlegették őket a szüleitek, hogy: oláh. Na, tehát itt élt, itt tanult nálunk ez a két ember. Egy helyen tanultak, egy szobában éltek. Az azeri annyira utálta az örményeket úgy általában, hogy egy napon baltával megölte a szobatársát. Iszonyatos tett volt, igen, jól gondoljátok, el is nyerte érte a méltó büntetését: arra ítélték, hogy élete végéig börtönben senyvedjen.
Ám egy napon Orbán Viktor miniszterelnök megegyezett az azeriek vezetőjével, hogy sok-sok pénzért cserébe haza engedi a gyilkos embert, holott tudta, tudnia kellett, hogy az azeri elnök egyből szabadon fogja bocsátani és mivel ők úgy vélik, hogy örményt ölni nem bűn, ezért még ünnepelni is fogják az alávaló tettéért.
No, kedves gyerekek, gondolkodjatok el az eseten és mondjátok el a véleményeteket: szerintetek helyesen döntött-e Orbán Viktor? Erkölcsös ember-e az olyan, aki futni hagy egy gyilkost? Vezetheti-e ez az ember továbbra is a mi országunkat? Gabika, látom te jelentkeztél elsőnek, halljuk hát!
Az óra második részében egy ennél sokkal egyszerűbb kérdéssel foglalkozunk. A múltkor, amikor nálunk járt a tiszteletes bácsi a következő példabeszédet magyarázta el: „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?”
Kedves gyerekek, nézzétek meg az alábbi képet, és mondjatok véleményt: szerintetek helyes dolog-e, ha a képen látható Orbán Viktor benneteket heti öt tornaórára kötelez azért, hogy egészséges alakotok legyen, miközben neki akkora pókhasa van, hogy lassan megállna rajta a pohár?
Tomika? Kezded te?
