...is lehet szar, emlékezzünk Déri Jánosra.
Olyan zamatosokat lehet háborodni Heti Válaszon, Magyar Nemzeten, Magyar Hírlapon, hogy hirtelen csak az ellenfényben, erősen hunyorogva még újságnak nevezhető izéket említsem, mert minek kitérni piszlicsári helyi témákra ott, ahol már az országos is ilyen. Különösen a címadás, mégkülönösebben úgy, hogy a dobszólóra emlékeztető hangszerelésű címnek éppen pont a tartalomhoz nincs semmi köze. Vagy ha van, akkor annak pont az ellentéte. Példákat nem hozok, aki eddig nem találkozott a jelenséggel az ne is olvassa tovább az írásomat, mert minek.
És akkor olvasom a legfrissebbet, az „ódalról", a másikról, az ellentétesről, úgymond:
Az MSZP által létrehozott Szabad Sajtó Alapítvány célja az, hogy megvásárolja a Népszabadság többségi tulajdonrészét a svájci Ringier AG kiadótól - jelentette be Kránitz László, az alapítvány vezetője hétfő este.
Tehát a hírlapkínálat hamarost úgy fog kinézni „ódalilag", hogy egyiken lesznek a nettó pártlapok, míg a másikon lesz a semmi, az üres halmaz. Mert:
A lap példányszámának zuhanását jól jelzi, hogy tavaly a második negyedévben még 64 ezer darabot adtak el belőle. Éppen ezért nem valószínű, hogy pusztán befektetési szempontokat mérlegelve bárki is ajánlatot tenne a lapra.
Mert nincs rá kereslet. Szarunk mi a hírekre, életünket és vérünket a véleményért adjuk. A pártos, „ódali" véleményért.
Figyelem a folyamatokat és nem tud nem feltűnni, hogy az egyik szar szinte szükségszerűen megszüli a maga ellentétét, ami - mit tesz isten - valahogyan úgyszintén nem nutellának látszik. Nem is annyira a Népbertelsmann, ööö, ápgréd, Népringier szokott nálam enyhe retinakopást előidézni (dörzsölöm, mert hátha abban lenne a hiba, kis esély, de spílerek szerint az olyant érdemes megjátszani, az hozza a nagy pénzt), hanem a HVG Online. Itt már azért hoznék példát is, mert tartok attól, hogy ezt sokan nem fogják akarni érteni. Kezdjük a címmel, vastagon szedve, komilfó:
Eddigi legrosszabb negyedévét zárta az építőipar
Oké, ez így, elsőre (másodikra, harmadikra...) eléggé hihetőnek tűnik, és ha történetesen nem érdekelne a téma komolyabban tán meg se kattintanám, esik, zuhan, válság, lesz ez még rosszabb is, mondatja velem az örök optimista, lapozzunk. De érdekel, és meg is kattintom. Hát, annyi a retinámnak. Hogyaszongya:
Az Opten ügyvezető igazgatója szerint stabilan növekszik a felszámolások mértéke, ebben még egy fél évig nem várható fordulat.
Öööö, izé. Én nem értek a gazdasághoz, de talán ennyire nemérteni már szinte képtelen vagyok, mert az valahol mintha alapabbnál is alapabb tudás lenne, hogy az építőipar nem cégeket gyárt (na jó, nálunk azt is, de ez most mellékszál), hanem olyan izéket, házak, épületek, utak, hidak, és kapcsolt részeik. Az építőipar termel, mondja a KSH, és ott se nagyon találok arra adatot, hogy cégeket termelne. Nem azt mondom, hogy a cégfelszámolások alakulása ne lenne, ne lehetne valamiféle indikátora az adott szektornak, ne lehetne a két egyenleg között valamiféle meghatározó korreláció, de az építőipar negyedéves mérlegét pusztán az Opten ügyvezető igazgatójának a cégfelszámolós adatára alapozva meghúzni, és ilyen karakteres címmel meghúzni!!!, hát, számomra nagyon izé. Az izé az egy olyan valami, ami felületesen hasonlít a nutellára, de mégsem az.
A cikkben amúgy a termelésről, tehát ami a KSH szerint is és az én primitív fogalmaim szerint is leginkább meghatározó egy szektor szempontjából egy büdös szó nem esik.
Amiről esik, az meg mintha pont az adott címmel ellentétes hangvételű cím adását indokolná:
Az Tóth Tamás ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy az ágazat új szerződéseinek állománya 14 százalékkal meghaladja az előző évit, de a növekedést kizárólag mezőgazdasági, ipari és kommunális építkezések generálják, ahol tipikusan generálkivitelezők kezében összpontosul a munka, így idő kell ahhoz, hogy a megrendelések növekedése elérje a kisebb vállalkozásokat is.
És ez csak egy példa volt a egyre sokasodóból, sajnos nem tudom nem megjegyezni, hogy a másik, a nemorbáni „ódali” sajtóban is egyre sűrűbben találkozom a jelenséggel. Valamint azzal is, amit talán eufemisztikusan úgy lehetne megfogalmazni, hogy egy-egy írás nem bontja ki az igazság minden szeletkéjét. Kevésbé eufemisztikusan: hangulatkeltő cím, majd az írásban egyre igénytelenebb maszatoló szarkenés. Nem tudom, figyeltek-e, már nem a hvg online-ról beszélek, hanem úgy általában a másik, nemorbáni „ódaliról”, és nem azt mondom, hogy ez lenne a száz százalékos állapot, hanem azt, hogy ez egy fokozódó - nyugaton a helyzet fokozódik, mindig fokozódik, ugye - jelenség. A hvg online persze ennek eléggé zászlóshajója, de nem róluk, nem csak róluk szól a poszt.
Amikor ezt itt-ott, de leginkább itt megpróbálnám firtatni többnyire jön válaszul az olyannyira megköpködött orbáni háborús retorika: de hát most ezt kell, csak így lehet legyőzni a zorbánt! Oké. Életünket és vérünket a zorbán legyőzéséért, eddig rendben. Szeretnénk - én legalábbis szeretnék - valamit, ami annak úgy nagyjából az ellentéte, ami Orbán. Mert az szar, és erről én már vitát sem nagyon nyitnék. De mit nyerünk, mit nyerek, ha a Nagy Diadal után azzal kényszerülök szembesülni, hogy a szar ellentéte is szar lett? Most sűrűn látom azt, hogy van két „ódal”, és egyre inkább van olyan sajtó, amelyik ezt a két „ódalt” szolgálja ki, az ő szájuk íze szerint ír, és mit látok még? Hogy mindkét „ódal” szarnak, agymosott hülyének, gondolkodásra, önálló véleményalkotásra képtelennek aposztrofálja a másikat. És nem nagyon látok harmadik „ódalt”. Ha összeadom az értékeléseket azt kapom, hogy van: szar+szar+0. Egyenlő? És ismétlem: fokozódni látszik, lásd Népszabadság, mint immáron deklaráltan is pártharsona.
Ha valaki tudja, magyarázza már el nekem, hogy ez miért is lesz jó. Úgy általában, és ha van kedve, akkor próbáljon már meg megygyőzni, hogy ez speciálisan is jó lesz, azaz a számomra is. Alapvetés: nem, nem gondolnám, hogy meg fogom kedvelni a szart. Öreg kutya vagyok, sem képességem, sem készségem nem nagyon van már új kunsztokat tanulni.
