Mert az enyém kifolyik. És ez még az elviselhetőbb tüneteim közé tartozik, az időszakos asztma sokkal súlyosabb, ahol is választhatok: vagy diszkréten megfulladok vagy másfél hónapig permanensen szarul érzem magam a gyógyszerek mellékhatásától. Jó buli, és társak is vannak, állítólag az ország negyede szolidárisan velem együtt szenved egy gyomnövény miatt. Parlagfű, azaz a mindenkori magyar kormányok gumicsontja.
És nem csak a kormányoké, hanem a mindenkori ellenzéké is. Olyan, de olyan vicces, hogy ha most történetesen nem lennék én is ennyire érintett magam is jót hahotáznék rajta. Sajnos érintett vagyok, így marad az a csalóka öröm, amit egy kellően perverz fantázia továbbszínezgetése okoz: elképzelem hogyan nyomnék le Selmeczi torkán egy parlagfűből tömörített gumicsontot. Tényleg nem részletezném, tényleg nagyon beteg elképzeléseim vannak. Mentségemre szóljon, hogy ő kezdte, ő provokált.
Nem tudom, emlékszik-e még valaki arra, hogy 2003-ban nevezett volt a Fidesz (akkor ellenzéki gumicsont-marcangoló) parlagfűügyi bizottságának az alelnöke. Gabriella univerzálisabb, mint a legösszetettebb svájci bicska, lassan könnyebb megmondani azt, hogy mihez nem ért, hiszen volt ő már minden és mindennek az ellenkezője is. (Talán ilyen gumicsontnyelő még nem, de megígértem, hogy megtartom magamnak a perverz ábrándjaimat, tehát erről most kuss lészen.) No, szóval 2003-ban a fidesz talán egyik leggusztustalanabb seggéből az alábbi hangok törtek elő:
A testület szocialista tagjai csak szeptember végén tennék le az asztalra a bizottsági javaslatokat, a Fidesz azonban már áprilisban a parlament elé vinné az ügyet.
A rohattkomcsik tökölnének, csak szeptember végén kezdenének el kérődzni a gumicsonton, ami tarthatatlan, ezért a fidesz ragaszkodik az áprilishoz. 2003 áprilisához. Mert azt a stratégiát, vagy mit sürgősen ki kell dolgozni. A magyar emberek magyar tüdejének vissza kell adni a magyar szabadságot, vesszen az ámerikai gyom! És hogy ehhez állami forrást is kellene allokálni, az akkor ellenzéki gumicumis szerint:
A legnagyobb ellenzéki párt saját törvényjavaslatot készít a parlagfű elleni védekezésről, s számításaik szerint a cselekvéshez 6-8 milliárd forintra lesz szükség az állami költségvetésből.
Hat, kötőjel nyolc milliárd forint és saját törvényjavaslat. Derék.
Elrobog kilenc év, a fidesz ma kormánypárt, sőt, a pártállam teljhatalmú állampártja. Övé az ország, a hatalom, és ha nem is mindörökké, de nagyon úgy tűnik, hogy ámen. És akkor mit tol a pofámba a pártállami hírgyár?
Közleményükben felidézték, hogy a kormány július 6-án elfogadta a parlagfű elleni védekezés akciótervét.
2012. július 6-án. Értik, ugye? 2003-ban még felháborodtak azon, hogy áprilisról szeptemberre csúszna, de azóta, kilenc kibaszott év óta nem sikerült nekik valamiféle legalább közepesen jól kommunikálható elképzelést, tervet kidolgozni. Most ötletelnek, tessék kritikusan elolvasni az MTI-maszatolást, teljesen nyilvánvaló, hogy nincs semmi érdemi elképzelésük (Ezt a rohadt lakossági parlagfű-bejelentő rendszert is mikorra dolgozzák ki? A hónap végére! Miközben ugye 2003-ban Selmeczi..., ehh, a torkára a gumicsontot, perverzül és változatosan!), hogy bízva az emberek fogalmatlanságában még azt is le merik írni, hogy idén összesen 724 hektáron találtak parlagfüves területeket, miközben szakértők a súlyosan fertőzött terület nagyságát mintegy 700 000, azaz hétszázezer hektárra becsülik. És akkor álljon itt a végén a legszebb, az, hogy mennyi pénzt rendelt most a fidesz a parlagfűmentesítésre, most, amikor nem ők az ellenzék, hanem a kormánypárt, satöbbi? 79 millió forintot! Hetvenkilenc milliót. Ellenzékben 6-8 milliárdot tartott volna fontosnak, de iziben, most, hatalmon 79 milliót. Megpróbálom ezt grafikusan is érzékeltetni:
Hogy folyna ki a szemük!
