Viktor evangyéliomának kezdete, amint meg van írva a prófétáknál.
Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti a te útadat előtted.
Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit.
És lőn azokban a napokban, hogy rárontottak Viktor tanítványaira az írástudók és a főpapok, és förtelmes kevélységükben lefoglalták minden barmukat és merevlemezüket, és hamisan vádolták őket a bírák előtt.
És mondá Viktor a bíráknak: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.
És felmenték a bírák a tanítványokat és lefogatják az írástudókat, kik megátalkodtak gonoszságukban, és fekélyek lepék el a testüket és elszárada a nyelvök.
Azután felméne Viktor a hegyre és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének.
Szóla akkor Zebedeusnak, ki mindig vele tartott, hogy gyűjtsön össze negyvenszer negyven katonát az övéi közül és legyenek mindig mellette, hogy védenék őt, amikor szorongatja a tömeg.
És nevezé a negyvenszer negyvenet teknek, hogy soha ne forduljanak el őtőle.
Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?
És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
És ha a Sátán önmaga ellen támadt és őszödi beszédet mondott, nem maradhat meg, hanem vége van.
Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
És nevezé ezt Viktor Nemzeti Együttműködés Rendszerének.
És mondá nékik: bizony mondom néktek, kiszerződik a nyugdíjrendszerből, ki nem lép abba vissza.
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban, János, Tibor és László:
Mondd meg nékünk, mi módon fogunk az emberek színe elé állni a hazugságainkkal?
És mondá nekik Viktor: tekintsetek azokra, kik a mások által megtermelt értékek lefölözéséből nyerték a hatalmukat.
És kérdé Viktor: ki az úr a házban? Elveheti-e a kétharmados felhatalmazással kormányzó erő a kufároktól, a kalmároktól és a pénzváltóktól az extra profitot?
És mondák a tanítványok, hogy bizonyosan, ha előbb megkötözi és aztán rabolja ki a házát.
Avval Viktor elbocsátá a tanítványokat, hogy menjenek és hirdessék az igét Hungária minden falujában és városában.
És elvevék a kufároktól és a kalmároktól és a pénzváltóktól az extra profitot és szétoszták az emberek között.
És a halászoktól és a pásztoroktól és az ácsoktól és a kovácsoktól és a takácsoktól és a szabóktól és a kisektől és a nagyoktól és a tóthoktól és a löwensteinektől is elvevék mind a pénzüket és szétoszták az emberek között.
Zúgolódának az emberek szerte Hungáriában, hogy a tanítványok elveszik a pénzt a szegényektől és szétosztják az emberek között, és elhatározák, hogy követeket küldenek őhozzája.
De nem tudának vala beszélni vele, mert Zebedeus negyvenszer negyvene szorosan körbevevé Viktort és elkergeté a pásztorok követeit.
Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.
Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.
Mikor pedig este lőn, elméne Viktor a tizenkettővel a mezőre, hol tehetséges roma fiatalok játszódtak és labdával évődtek vala.
És amikor melegítenek és passzolgatnak vala, monda Viktor:
Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki ma velem van a páholyban.
Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a húsos tálban, pancserpuccsot fog elkövetni ellenem.
(folytatjuk)
