Mi, a magyar mindennapokban élő, az egyes kormányzati döntések következményeit viselő, azokat bőrünkön érző állampolgárok, foglalkozásunkat és hobbinkat tekintve bloggerek, kőfaragók és balett-táncosok, egyre nagyobb megütközéssel olvassuk és hallgatjuk a hazai sajtóban egy jól meghatározott politikai kör gátlástalan kiszolgálóinak rágalmait a világról, a világ azon részéről, amelyik merészel a magyarországi demokrácia-deficitről a magyar hatalomnak nemtetsző véleményeket is megfogalmazni.
Tapasztaljuk, hogy ezeket a sztálinista időket idéző állásfoglalásokat néhány, az Orbán Viktor nevével fémjelzett hatalom által létrehozott korporáció, magát világhírűnek gondoló, de jobbára tehetségtelen, érdemtelen senkije jegyzi. Nem véletlen, hogy ezen állásfoglalások alatt – főleg, ha azokat a külföldnek szánják – nincsenek nevek. Azért nincsenek, mert azok a nevek, amelyek odakerülhetnének a világ számára semmit nem jelentenek. Ezért szerepelnek aláíróként mindenféle korporációk, és valójában ezért hozta létre vagy sajátította ki ez a mostani hatalom ezen korporációkat, hiszen így könnyedén meg tudja kelteni annak a látszatát, hogy Magyarországon komolynak tűnő emberek támogatják az orbáni politikát.
Szükséges, hogy mi, a magyar társadalom jelentős többségéhez tartozó bloggerek, kőfaragók és balett-táncosok is megszólaljunk, és kinyilvánítsuk azok megnyugtatására, akik a nyugati demokráciákban Magyarország jövőjéért aggódnak, hogy ezt okkal teszik. A jelenlegi magyar kormány csorbította a demokratikus alapjogokat, és ezt azért tehette, mert a magyar lakosság túlnyomó része sajnos maga sem ragaszkodik ezekhez olyan mértékben, ahogyan az más, boldogabb sorsú polgári demokráciákban megszokott. Például azt sem értette meg a magyar lakosság, hogy a hatalom éppen pont azért hoz létre mindenféle saját korporációkat, hogy azok rendes, tisztességes lakájok módjára a hatalmat kiszolgálják. A Magyar Művészeti Akadémia is kizárólag azért lett létrehozva, hogy legyen a hatalomnak saját művészeti akadémiája. Mi mással lenne magyarázható az, hogy az ország súlyos helyzetében az Orbán-kormánynak az addig létező és működő, a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti rendszerébe integrált Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia nem volt elég jó, hanem helyette egy másikat kellett alkotmányba foglalnia?
Az a szavazótábor, amely 2010-ben hagyta, hogy az Orbán Viktor neve által fémjelzett politikai formáció kétharmados győzelmet arathasson bízott abban, hogy a magát konzervatívnak mondó politikai erő a korábbi baloldali kormányok által súlyosan lerontott gazdasági és társadalmi állapot feljavításával fog elsősorban foglalkozni, különösen nagy felelősséget érezve a hazáért. Tehát azért is, hogy Magyarország ne szakadjon le Európa és az atlanti világ nemzeteinek demokratikus közösségéről.
A szavazótábor várakozásaival ellentétben ez a kormány a kormányzást illetően csak botladozik, de talán a tevékenységükre a csúszás-mászás lenne a kifejezőbb hasonlat. A jelenlegi kormány amellett, hogy a kormányt adó politikai erőkbe vetett választói bizalmat szinte teljesen elveszítette nagyon nem mellékesen még a teljes politikai elitet is oly mértékben lejáratta, népszerűtlenné tette, hogy soha annyi ember nem fordult még el a politikától Magyarország közelmúltjában, mint amennyien napjainkban.
A hatalom éppen pont ezért, erre a brutális népszerűségvesztésre számítva hozta létre vagy sajátította ki a szóban forgó korporációkat, hiszen amint azt a példa is igazolja rajtuk keresztül a belföld és a külföld számára is hitelesnek tűnően tudja megképezni azt a látszatot, hogy a kormány politikája Magyarországon széles körű támogatottságot élvez. Régi és ismert trükk ez, számtalan, a totalitárius berendezkedéssel rokonszenvező hatalom alkalmazta már a történelem során, a korporatista-etatista hagyományokból bőven lehet meríteni, és nekünk ilyenekből vastagon kijutott a huszadik században, mind a fasiszta, mind a sztálinista változatát volt szerencsénk megtapasztalni.
Reméljük, hogy a nyugati demokráciák láttak már számtalan kísérletet olyasmire, amikor egy, a demokráciát tagadó, a totalitárius berendezkedéssel kacérkodó hatalom mindenféle szolgalelkű korporációkkal próbálta meg saját magát fényezni és a meglévő, egyre erősödő kritikákat elleplezni. Bízunk abban, hogy a nyugati demokráciák most is átlátnak az orbánizmus egyre elrongyoltabb szitáján.
Ha a nyugati demokráciák meg akarnak győződni arról, hogy ezek a hatalom mellett gusztustalan stílusban kiálló korporációk valójában mennyire is értékesek javasoljuk, hogy kérjenek neveket. Ha azok a nevek a nyugati demokráciákban senkinek nem mondanak semmit, akkor javasoljuk, hogy a nevek által „fémjelzett” korporációk állásfoglalásait is ezzel a semmivel súlyozzák.
A magyar bloggerek, kőfaragók és balett-táncosok, mind, személyesen
