Ha valaki még nem értesült volna róla: az IMF-küldöttség megállapodás nélkül fog hazautazni júliusban. Augusztusban is. Meg ősszel is és jövőre is. Ha visszajönnek egyáltalán. Nem olvasnak maguk újságot, elemzőkéim? Csak írnak?
Sajnos, még mindig sokan vannak, akik nem képesek észben tartani Orbán Viktor ars poétikáját. Hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem amit tesz.
Vegyük sorra. 2010-ben kidobta az IMF-et, majd kevesebb mint egy év múlva megszorítási csomagok sokaságát kényszerült bevezetni, hogy elkerülje az ország piaci hitelképtelenségét. Tavaly ősszel, napokkal azután, hogy nyilvánosan kijelentette, hogy az IMF-fel történt szakítás helyes döntés volt, a bóvlivá leminősítés árnyékában bejelentette, hogy újrakezdik a tárgyalásokat az IMF-fel. Nem az IMF-nek, hanem a Kossuth adó hallgatóinak. Az IMF-nek eztán megüzenték az irreális feltételeiket, beburkolva őket néhány válogatott sértésbe és nettó hazugságba.
Ezt követően felgyorsultak az események és sikító üveghangon, üresjáratban pörgött tovább a kamugyár. Ha perspektívájában nézzük a kormányzati kommunikációt, látható, hogy az IMF-tárgyalások megkezdéséről szóló kormányzati találgatások mindig épp csak egy karnyújtásnyira voltak, ami pont elég volt ahhoz, hogy a rövid memóriájú pénzpiaci elemzők lelkesedése fennmaradjon. Orbánék mindig pontosan akkor táncoltak vissza az aktuális sziklaszilárd elvi álláspontjukról, amikor a piac elkezdett kételkedni a tündérmesékben, és mindig akkor kezdtek el újra a kerítésen átkiabálva pimaszkodni, amikor visszaerősödött a forint. (Természetesen biztos vagyok benne, hogy az elemzők éppúgy átlátnak ezen a kommunikációs játékon, mint én. Csak nekik, velem ellentétben, meg is kell élniük belőle.)
És itt vagyunk, végre konkrét dátum van a kezünkben a tárgyalások megkezdésére, Orbán nyeregben érzi magát és megint üzenget. Nagy kár, hogy Matolcsy bácsi pont szabadságon lesz, Varga Mihály kijelölt tárgyalónak pedig sem arra nem lesz felhatalmazása, hogy elfogadja az IMF feltételeit, sem arra, hogy elutasítsa. De hogyhogy nem a gazdasági miniszter vezeti a tárgyalásokat? Felszínes és hamis válasz lenne, hogy azért, mert egy debil. Ez a kis fogyatékossága eddig sem akadályozta semmiben, főleg nem a napi munkájában. Matolcsyval az a baj, hogy az IMF-delegáció már a második mondatánál felpattanna és akár az első vonattal is, de visszahúzna Washingtonba. A magyar kormánynak pedig időre van szüksége. Ide olyan emberre van szükség, aki okosan tud bólogatni és nem idézget obskúrus közgazdasági ezotériákat válasz helyett. A tárgyalások megkezdését hét hónapig húzták, ha a tárgyalásokat is el tudják ennyi ideig húzni, akkor már majdnem ott vannak Simor mandátumának letelténél. És ez az, ami számít.
Mióta konkrét a dátum is ismert, Varga és Orbán megállás nélkül üzenget a tévében, hogy mi az, amiről hallani sem akarnak. Miféle tárgyalási taktika ez? Hát ez bizony a gyáva nyúl játéké (chicken game). Orbánék látványosan kidobják a kormányt az ablakon (nem azt), becsukják a szemüket és vidám ordítással várják az ütközést, arra játszva, hogy ekkora határozottságtól majd a másik játékos fogja félrerántani a kormányt. Csak azt nézik be, hogy a másik jármű nem egy sportkocsi, hanem egy kőfal, és hogy a kocsijukban 10 millió ember ül, akik nem kértek ebből a játékból és már nagyon szeretnének kiugrani. Nyugalom, Orbán eddig mindig félrerántotta a kormányt az utolsó pillanatban.
A Népszabadság befolyásos forrása szerint Orbán tavaly zárt körben azt mondta, hogy "ha az IMF visszajön, én el..." Bár ez az idézet nyilvánvalóan csak fabrikáció, nem tudunk eltekinteni attól, hogy mélységesen igaz. Orbán számára élet és halál kérdése, hogy ne legyen új IMF-megállapodás, tehát nem is lesz. Ez egy egyszerű politikai döntés. Nem pénzügyi, nem gazdasági, hanem politikai. Ez az egyetlen esélye, hogy kijusson ebből a szarviharból, és Magyarország számára semmi sem lehet fontosabb, mint Orbán Viktor személyes karrierje. Csakhogy ebben a helyzetben a kormány félrerántása már csak az IMF-megállapodással lenne lehetséges. Az meg politikailag kizárt. Hogy fogjuk akkor elkerülni a végzetes ütközést?
Orbánék tervezési horizontja sosem nyúlik túl egy éven, gyakran még addig sem. Most Simor mandátumának március végi lejártáig látnak. Be kell jutni az MNB-be, meg kell szerezni a jegybanki tartalékokat, vissza kell fizetni az esedékes IMF-hiteleket, lerázzuk a rabigát, a külföldi hatalmak diktátumait, visszatérünk a piaci finanszírozásra, Steiner majd északról támad és egyesül a kilencedik hadsereggel, addig is földrajzilag elosztjuk a tesitanárokat tíz éves távlatban.
Vagy ha nem, akkor majd kijövünk Széll Kálmán terv 3.0 verziójával. Elvégre az elemzőket végtelenül sokáig át lehet verni, nem?
