Pác: Mostanában egy számomra új páccal kísérletezek. Talán az egyszerű összetevők miatt, de az eredmény egész ízletes. Ugye az igazi ínyencek nem pácolnak, hanem a friss húst (végig tarjáról beszélek, én leginkább ezt szeretem sütögetni) szinte a vágás napján teszik a rácsra. Meg kell hajolnunk előttük, de mi a szokásos hentes, hazacipel másnap megsüt üzemmódot jó, ha némi páccal finomítjuk. Ez egy basic pác, az alap viszonylag jelentős mennyiségű fokhagyma, mustár, kevés olaj, némi fűszerek, esetleg kis citromreszelék. Gondolom, sokan feltalálták már előttem különböző kombinációit. A lényeg, hogy sokkal több fokhagyma kell, mint amit jó szívvel hozzátennénk, sőt, még annál is több! A fokhagymanyomó dolgozzon rendesen, majd' egy fejnyi fokhagymát fel kell dolgozni. Ha jól összekeverjük a mustárral, szépen összesimulnak az ízek, a fűszert pedig nem kell sajnálni tőle: alap a fekete bors megtoldva némi őrölt szerecsendióval, kevéske őrölt köménnyel s végül némi zöldfűszerrel (ami van, én most épp majoránnát találtam, de szurokfű és bazsalikom is jó lehet). Olaj, csak hogy könnyebben össze lehessen keverni. Ha még egy kis citromhéjat is reszelünk hozzá, pláne ha hozzá is facsarunk kicsit, akkor végkép elkerülhetetlen, hogy lesznobozzanak minket.. Viszont működik, a család nem húsfüggő része is dicsérte.
Fröccs: Erről nem tudok hosszan írni; mások leírták sokkal összeszedettebben, alaposabban. Jó pár évem ráment, hogy a nagy meleg italát kikísérletezzem, főleg szabadságra. Pár éve tartottam egy rozés nyarat, rosszabbnál rosszabb rozékat kipróbálva. Az elmélet pedig jól hangzik, a nagy melegben nem igazán csúsznak jól a testes vörösborok, legyen akkor helyettük könnyű rozé. Lehet, ma már jobbak a rozék, de akkor nem igazán győzött meg a felhozatal. Talán a bock és a takler működött, még ha ezek pont nem is a legkönnyebbek közül valók. A fröccs viszont jobbnak bizonyult — egyrészt kevesebb benne az alkohol: ha elkezd a fejünkbe szállni, simán átválthatunk hosszúlépésre, a bor mennyiségével egészen a jelzés szintjéig lemehetünk. A fröccsig eljutottunk ugye, de a jó alapbort még ki kellett kísérletezni. Alap, hogy jó fröccsöt csak abból a borból lehet csinálni, ami magában is rendben van, a "fröccsnek jó lesz" kategória biza téves út. Nem baj, ha savas és zamatos, az édes borok nem igazán váltak be. Ha a bor magában is friss, finom zamatos (pl. irsai, cserszegi fűszeres), nagy bajra már nem kell számítsunk. Mostanában az öregbaglas irsaija, esetleg a hiltopp-féle woodcutters white bizonyult jó alapnak. Sajna, ezek nem olcsó borok, de a pár száz forintos fehérek nem igazán működtek.
