Az Arisztokraták egy klasszikus stand-up szám, amit egy amerikai komikusnak álmából felkeltve is elő kell tudnia adni, sőt főleg akkor. Szalai Annamária valószínűleg lefordulna a székről, ha ezt valaha bemutatnák egy hazai televíziócsatornán, de előtte még megbüntetné őket nagyjából a teljes magyar GDP erejéig. Én Gilbert Gottfried, illetve Sarah Silverman performanszát választottam a kedves Olvasó számára — ha lehetséges, ezt angolul tudó, kiskorú gyermekének ne mutassa meg. Majd az érettségi után.
Lehet megbotránkoztató dolgokat nagyon jól előadni. Ha már Sarah Silverman, akkor ezt, ezt és ezt is feltétlenül meg kell nézni. Mondjuk úgy, hogy mérsékelten korrekt politikailag, a Holokauszttól Martin Luther Kingig nagyjából mindenen viccelődik, egyes olvasóink esetleg falra fognak mászni tőle. Azt javaslom, hogy akik az átlagnál hajlamosabbak a falramászásra, ezt most inkább hagyják ki.
Van egy másik szám, a Cselédek és Disznópásztorok című, amit szerintem eleve Sarah Silvermannak írtak, és kb. nyolcadjára adja elő egy aristo nevű humorista. Még mindig nagyon rosszul. Ha valami ennyire nem megy, talán nem kéne erőltetni.
A Cselédek és Disznópásztorok egy, az Arisztokratákhoz hasonló, vaudeville jellegű szám. Nagyjából ugyanaz a történet, csak a kutya helyett mintegy couleur locale-ként kecske szerepel benne. Most nem mondom el az egészet, mindenki ismeri. Bemegy egy pasi a tehetségkutatóba a feleségével, a fiával, a lányával és a kecskével. Persze Nyirő Józsit is hátulról, meg Horthy Mikit az összes lehetséges irányból, Lánczi Bandit a kecske is, aztán Bayer Zsolti a kecskét, és aztán mindenki mindenkit. Világos, hogy ez egy kicsit szabad szájú, de virtuózan előadható darab. Ezt nem lehet úgy megcsinálni, mintha a taktaharkányi fidesz pártirodán köszöntenénk Etus nénit fennállása nyolcvanhetedik évfordulóján. Nem mondhatja azt aristo, hogy valaki, idézem, szatócsok, adóbérlők és pénzváltók ivadéka... Azt úgy kell mondani, hogy akkora heftije van, mint egy elefántnak, és kilóg a kaftánjából az a Morvai Krisztina által személyesen előbőrtelenített farka. Elnézést, kedves Olvasónk, de ha egyszer ez a textus, akkor mit játsszuk itten a prűd pázmányista nyuggert a lakógyűlésen.
Itt kultúráról van szó, művészetről, tradícióról, progresszivitásról, ahogy L. Simon László mondta volt. Ő ezt ezerszer jobban csinálta volna. Nem azt mondja a "váratlanul kiderültben", hogy a "lelkével megérintette Hebron rózsáinak hófehér tomporát", hanem azt, hogy "szétbaszott zsidó kurvák seggéről készített gipszlenyomatot". Merthogy az van odaírva. Szegény aristo nem tudja eldönteni, hogy Orbán Viktor születésnapjára küld-e zselés szaloncukrot, vagy rendesen előadja a Cselédek és Disznópásztorokat. A kettő együtt nem megy. Vagy cuncogunk, vagy megcsináljuk, átmenet ebben a műfajban nincs. Nem russzózhatunk rendes zsidózás helyett, nem poénkodhatunk Nietzschével, amikor el kell engedni az altesti szabódeskét. Ez így elmegy egy újraoltási ünnepségen vagy egy leányiskola ballagásán, de stand-up-nak rémisztően gyenge. Csak ezt akartam elmondani.
