A címben szereplő Dessewffy akár cserneki és tarkeői Dessewfy Arisztid tábornok is lehetne az aradi tizenhármak közül. Lehetne cserneki és tarkeői Dessewffy Aurél akadémikus is, a konzervatív Fontolva Haladók pártjának alapítója. Lehetne, de nem az. Ez itten most inkább a Tibor lesz, különösebb cserneki és tarkeői nélkül.
Petőcz György 2003-as ÉS cikke jutott eszembe Láncziról, a Válságértelmiség és kurzusértelmiség. Petőcznél Dessewffy volt a kurzusértelmiségi. Nálam meg mondjuk valaki más.
Lánczi András a Kádár-rezsimben a kommunista-keresztény párbeszédet választotta témájául, a Világosságot szerkesztette, aztán megfutotta a kötelező transition theory kűrt, majd 2002-ben megírta a Konzervatív Kiáltványt. Szép lassan kinevezte magát a magyar konzervatívok pápájának. A fülkeforradalom után pedig a fideszközeli Századvég Alapítvány elnöke lett. Lánczi András nem Fricz Tamás, nem Bogár László, nem őrült, nem seggbuta, nem fasiszta. Értékelhető nemzetközi tudományos munkásság nélküli tudósember, akit az Isten inkább komoly munkabírással, mint tehetséggel áldott meg. Nemrég Bächer Iván írt róla a Népszabadságban elég érdesen.
Lánczi igazi kurzusértelmiségi. Tudja, hogy mit várnak el tőle a zsetonért, és kifogástalan minőségben nyújtja a szolgáltatást. Kedvenc módszere az, hogy amikor a sajógörényi FIDESZ és az MSZP összevész a juhtej felvásárlási árán, akkor ő ezt szélesebb kontextusba helyezi, és elmagyarázza, hogy a helyi jobboldal miért Carl Schmitt örököse, a szocik (ahogy ő mondja, a posztkommunisták, értsd ő nem az) pedig Jean-Jacques Rousseau-é, a hatvannyolcasoké, az individualistáké, akik nem a közösséget helyezik előtérbe.
Mindannyiunk által szeretve tisztelt jogi képviselőnk szelíd nyomására jelzős szerkezetek nélkül említem meg, hogy Lánczi András Bibóba is nagyokat rúgott, amikor úgy érezte, hogy ennek jött el az ideje. Úgy tűnik, akkor kicsit elszámolta magát.
Ma az egykulcsos adóról írta meg a helyes konzervatív véleményt. Nem, nem akkor írta, amikor Orbán éppen hörögve tiltakozott az egykulcsos adó ellen, hanem most. Nem véletlen, hogy nem zsúrkocsinak vagy pedikűrszalonnak nevezem, hanem pont kurzusértelmiséginek.
Lánczi gondolata újszerű. Orbán szerint valaminek úgy kell lenni, tehát akik szerint nem, azok Jean-Jacques Rousseau, posztkommunista, hatvannyolcas. Nem biztos, hogy rémbonyolult lenne egy Lánczi-generátor.
Az érvei szerint a rendes kapitalizmusban egykulcsos adó van (nem nagyon mutat erre példát, én most éppen egy überkapitalista országból írok, de ezek sem olvastak Lánczit), mert csak. Az, hogy esetleg kellemetlenül csökkennek a költségvetés bevételei, és egy válságos helyzetben mindenféle ideológiai baromságok nélkül is fenntartunk egy többkulcsos adót, nem is jut eszébe. Érdekes módon a különadókról pl. egyáltalán nem óhajtja fenntartani tézisét, ami egészen biztosan nem azért van, mert a Gazda nem ezért fizeti. De ez a poszt nem az adókról szól.
A kurzusértelmiségi szolgál. Reggel elkezd szolgálni, és estig szolgál. Minden mondatával szolgál. Felveszi a pénzt, megszámolja a pénzt, de még közben is szolgál. Tudja, hogy nem tehetséges, tudja, hogy mit köszönhet a Gazdának, tudja hol van a helye, és szolgál. Nem engedheti meg magának a fél bekezdésnyi integritást, a sorok között megbújó emberi érzést, nem rejt el egyetlen szónyi tisztességet sem a szövegeiben. Egyenes ember. Lánczi András éjjel álmában is szolgál, az illemhelyen és az uszodában. A kurzusértelmiségi szakma heti százhatvannyolc órás munka. Jean-Jacques Rousseau, Carl Schmitt, posztkommunisták, individualizmus, Jean-Jacques Rousseau, Carl Schmitt, posztkommunisták, individualizmus és így tovább.
Nemrég egy kisvárosban jártam. Rousseau néha ott lakott, egy Peyrou nevű barátjánál, aki egy roppant felvilágosult rabszolga-kereskedő volt. Egy szép kis palotában laktak, ma egy elegáns étterem van benne. És mindig elmondják, hogy néha ott lakott a Rousseau. Lánczi pontosan tudja, hogy soha senkit nem fog érdekelni, hogy hol lakott a Lánczi: egy sora sem marad meg. A Gazda emlékezete megmarad, a szolgáé nem. A kurzusértelmiségiből nem marad értelmiségi a kurzus után.
