Egy Patay Vilmos nevű FIDESZ képviselőnek jutott eszébe, hogy azért jó a telefonadó, mert legalább nem fognak annyit telefonálni az emberek. Nem ez az első eset Magyarországon, hogy az uralkodó rezsim egyik képviselője sokallja az emberek telefonálgatásait. 1976 tavaszán az Élet és Irodalom hasábjain indult el az ún. Kesudió-vita, amelyben a keményvonalas Lovas Márton írta le szinte szó szerint ugyanezt.
A Mandiner indította el a legeslegújabbkori Kesudió vitát. Az uralkodó ideológia képviselői a marxizmus-leninizmus konzervativizmus időszerű kérdéseit vitatják meg. Szilvay elvtárs a Konzervatóriumon panaszkodik, tizenhetedszer amúgy, gyakorlatilag változatlan formában, azzal kapcsolatban, hogy egyes a burzsoá ideológia uszályába került értelmiségi csoportok az elvi síktól eltérve, mind tekintetében mind vonatkozásában romboló kritikával illetik a konzervativizmust építő magyar népet és annak vezető erejét. Megadja elvtárs pedig a Párt ideológiai blogjában lép fel valami ellen határozottan, nem olvastam el, de nem lennék az imperializmus helyében.
Ez csak afféle szolíd élcelődés egy magamfajta osztályellenségtől. Valójában nem gondolom azt, hogy Orbán Viktor egyenlő lenne Kádár Jánossal, ez egy hülyeség. Kádár sohasem szotyolázott Videoton meccsen. Ő Vasas meccsen szotyolázott.
És ez az uralkodó ideológia azért, nem az az uralkodó ideológia. Lánczi András azért nem egyenlő Lukács Györggyel. Egyrészt ezerszer butább nála, másrészt.... Természetesen van másrészt, elég sok másrészt is van. Ma nem szerkeszt ki a Magyar Nemzet, ha nem értesz egyet a Politikai Bizottsággal. OK, kiszerkeszt, de az a kiszerkesztés azért egy másféle kiszerkesztés.
Tudom, hogy ez itt nem egy diktatúra. Tudom, hogy ez itt csak egy szar demokrácia, tudom, hogy mi a különbség a háromperhárom meg a kubatovlista között. És azt sem gondolom, hogy Orbán kifejezetten a banánkrémmel töltött csokinyuszi helyett van itt nekünk.
Csak a Kesudióról van szó.
Pontosan tudom, hogy Orbán rendszerére sokkal de sokkal jellemzőbbek a Közgép és Századvég milliárdjai és a haveri oligarchák lex-ei, mint Edmund Burke vagy Michael Oakeshott. Orbán ideológiája nem valamiféle homályos kötcsei konzervativizmus, hanem sokkal inkább egy igen pragmatikus habonyárpiság. Nem hiszem, hogy montevecchioi Szent Jezábel hirtelen csak úgy megjelent a teljes FIDESZ vezérkar előtt, és rádöbbentette Deutsch Tamást arra, hogy az önmegtartóztatás a keresztény férfiú legfőbb erénye. Orbánék úgy választották ki a konzervativizmust, mint valami fridzsidert. Orbánnak nincs igazán szüksége Lánczikra, Schmidt Máriákra, Békés Mártonokra, és ezt valószínűleg ők is tudják. Ők csak fridzsidermágnesek. Alájuk lehet valamit tenni, ha nagyon muszáj.
Orbán sokkal de sokkal tehetségesebb embernek tűnik mint az ideológusai. Nem érdekli a Kesudió. Orbán tudja, hogy mit csinál. Orbán érti, hogy miről szól ez az ország. Igen, az összes mocskával együtt ismeri ezt az országot, tudja, hogy ki a legfontosabb száz ember, és tudja, hogy mit akarnak. Ismeri, sőt formálja a dühös és kiábrándult középosztály nyelvét és gondolatait. Az uralkodó ideológia nem létezik, kit érdekel az egykori középiskolai tanárokból átképzett kiáltványtechnikusok hülyesége, a bloggerideológusok harciassága, a Bogár-Kerényi féle közbolondok halandzsája. A hatalomról van szó, akkora hatalomról, amihez hasonló utoljára valójában Kádár János kezében összpontosult. A konzervatív ideológiáról fecsegő egészen figyelemreméltóan tehetségtelen orbáni értelmiség megkapja a boritékját, az álláskáját, a kicsi buliját, és kész. Megrendezik a Kesudió vitákat, elmondják a kis építő kritikájukat.
És eltűrik, hogy le vannak szarva.
