A remény tagozat egy képviselőjét idézem most ide. Valójában róla nem nagyon akarok én semmit se mondani, hiszen ez az arc leginkább a "hö? mit keresek én itt?"- tagozatnak a szimbolikus alakja, gondoljanak bele, ha nincs a 2010-es totális tarolás, akkor ez az emberke jó eséllyel még mindig csak vidéki nótafa lenne a Fidesz pártszervezetében, és gyanúm szerint 2014-től ilyen értelemben helyre is fog állni a világ rendje, tehát Bíró Márkról annyit, hogy ő a mi reménységünk, mindjárt mondom, hogy miért, de előtte a szokásos (na jó, majdnem a szokásos) fotó.
Pillanatok alatt ráaggatták, hogy ő lenne a Fidesz emberarcú képviselője, és mindezt miért? Azért, mert neki sikerült az a bravúr, amire tényleg nem sokan képesek az ország teljes újjászervezésének az arcai közül: röpke négy hónap alatt megértette azt, amit annak idején a többi jobbágytársával együtt engedelmesen megszavazott. Itt tartunk. Ennek ma örülni kell. Külön aranyos, hogy ennek az arcnak aztán végképp nincs semmiféle francos-flancos papírja, nem végzett egyetemet, főiskolát, de még egy estilevelezős technikumot se, és még doktorija sincs, bármennyire is hihetetlen. Mégis neki sikerült a bravúr, ő bírta felfedezni azt, hogy amit négy hónappal ezelőtt megszavaztak az úgy hülyeség, ahogyan van.
Ugye emlékszik még a kedves olvasó, jött Pintér és valami olyasmit mondott, hogy két héten belül itten rend lesz, kettőt víkendezik a kedves olvasó és a harmadikon már ledobhatja a földre a salgótarjáni állomáson a Rolexét, majd két óra múlva vagy ugyanott találja meg, vagy teljes lelki nyugalommal mehet a talált tárgyak osztályára, ott lesz, tutira. Persze ehhez kell egy kiadósat keménykedni, büntetni mindent, ami mozog, de nem ám akárhogyan, hanem úgy, hogy attól a delikvens kolduljon. Szó szerint.
Sokan már akkor berzenkedtünk egy kicsit ezen a lendületen, amikor Bíró Márk még lelkesen tapsolt és szavazta megfelé azokat a törvényeket, amelyeket talán pár év múlva ugyanúgy meg fog érteni utólag, mint ezt a szabálysértésit, de hát mi le voltunk szarva, a mindentjobbantudás kormánya először vág és utána... utána megint vág. Bíró Márk most valami olyasmit nyökög, hogy talán időnként mérni is kéne. Hajrá, Márk, a következő szint az, amikor rájön, hogy a mér->számol->vág algoritmus nem véletlenül annyira népszerű a világ boldogabb szabóságaiban, én neki szurkolok.
Szóval kezdenek rájönni a népek, hogy attól, ha őket gyakorlatilag földönfutóvá teszik pár bírsággal olyan sokkal jobb nem lesz semmi, még a közlekedés se lesz biztonságosabb, hiszen az ellenőrzés ugyanannyi, tehát a lebukás veszélye marad csekély, csak annyi változik, hogy aki mégis van olyan peches, hogy beleszalad, azt immáron kifilézik rendesen. Azt meg minden autós tudja, hogy a mai környezetben iszonyú könnyű hibázni egyet még annak is, aki amúgy törekszik a normakövetésre. Tegye fel a kezét az, aki úgy érzi, hogy ő soha, semmilyen szabályt nem szeg meg, holott törekszik erre. Elég egy benézett hatvanas tábla, rutinból vezetünk, mert ilyen az ember, tegnap még nem volt ott, holnap már nem lesz ott, de ma odalett valahonnan, félhavi konyhapénz pá-pá. És még jópár ilyen szituációt tudok említeni saját praxisból, de nem hinném, hogy ebben vitám lenne bárkivel is, időnként tévedünk, időnként hibázunk, bármennyire is szeretnénk magunkat tökéletesnek gondolni.
Az, hogy ezért minket büntetni kell, nyögvenyelősen de elfogadható. Viszont az már egy elég combos hülyeség, ha a büntetésnek olyan a mértéke, amely mérték egészen egyszerűen már a megélhetését veszélyezteti sok embernek. Nyilván a racionálisabb az lenne, ha egészen apró lenne a bírság, mondjuk ötezer forint, de olyan hatékony lenne az ellenőrzés, hogy aki nem csak elvétve, hathavonta egyszer követ el valamilyen hibát, hanem vastagon tesz a normákra, az estére simán begyűjthetne akár százezres tételt is az apró, ötezres bírságokból. És akkor ugye még nem is beszéltünk arról, hogy sokszor a tilalom is, aminek az áthágásáért a bírságot kapjuk, finoman szólva is baromság. Lásd a mentődoboz lejárt szavatosságát, vagy az ésszerűtlen sebességhatár-megállapításokat.
Én Bíró Márknak szurkolok, igen, valami ilyesmit kéne, időnként mérni, számolni, gondolkodni. Persze ez nem mindig egyszerű. A napokban szerettem volna egy picit körüljárni alaposabban ezt a pintérkedést, megnézni, hogy no, így, félidőtájt hogyan is állunk ezzel a két héten belül rendrakás ígéretével, és arra jutottam, hogy igen, megcsinálták! Ma összehasonlíthatatlanul jobbak a bűnözési mutatók, mint 2010 előtt! Én speciel az emberölések számát szerettem volna megnézni, és tényleg összehasonlíthatatlan! Nekem legalábbis nem sikerült fellelnem 2008-asnál frissebb adatokat, átlagos keresési idő mellett. Pedig határozottan emlékszem, hogy úgy két éve még találtam olyan táblázatokat, ahol az ismertté vált bűncselekményeket sorolták fel, éves bontásban, meghatóan részletes módon. Márk, az emberarcú akár ezt is felvehetné a listájára, ha már ilyet tett vele ez a vicces sors, és ráosztotta a Nagy Ellenálló izgalmas, de nem annyira hálás szerepét.
Hajrá, Márk, veled vagyunk, tíz Bábinéért sem adnánk oda téged, és ha már másként végképp nem megy ebben a kibaszott országban, akkor járd már ki te a jó cárnál, hogy ne botoztasson minket, csóró pórokat olyan erősen azokkal a kedves, édes, aranyos porkolábokkal, mert ha mégis, akkor nagyon, de nagyon szomorúak leszünk, amitől minden jó cárnak elromlik az étvágya, és ezt mi nem szívesen vennénk a lelkünkre.
