Na tessék, ilyenek ezek a kamanyisták, mi megy a kultúrban, baszod? Kilósruha! Százforintos vásár!! Termékbemutatós vigéckedés!!! Mert ezeknek semmi se szent! Régi mese, még 2002-ben hangzott el, nem tudom, rémlik-e még valakinek, körülbelül ez volt az az időpont, amikor az ország egy jelentős része elkezdett diszkréten megháborodni, polgári körök, egy kiválóan strukturált mód a hülyeség kontroll nélküli terjedésére. Akkor még sokan gondoltuk úgy, hogy ez egy szubkultúra, mint a reiki, a feng-shui vagy a pergetős horgászat. Valamint azt is, hogy ebből úgysem lesz fősodor, kinőjük, mint ahogyan az amerikai yuppie-k kinőtték a rollerezést. Mekkorát tévedtünk...
Na, de vissza 2002-höz, bimbózó polgári körök, a haza nem lehet ellenzékben, plusz tökig jártunk a robbanásszerűen erektáló nemzeti öntudatban. Melynek önjelölt lokális apostolai belekötöttek egy apró anomáliába, jelesül abba, hogy nálunk minden feltételes megállóhelyen van egy ház (nem, nem vasútállomás, az nincs, az nem lényeg, ahhoz nem lehet olyan könnyedén ideológiát köríteni), amit ki tudja ki és miért egyszer, régen elnevezett kultúrháznak. Ebből aztán a hálátlan utókor levonta azt a merőben téves következtetést, hogy ennek a háznak valamilyen formában kapcsolódnia kéne a kultúrához, ami önmagában véve még nem baj, csak tudni kéne, hogy mi a répát is értünk „kultúra” alatt. Az én javaslatom az lett volna, hogy az egyszerűbb oldaláról megfogva a problémát kereszteljük át ezeket a házakat közösségi házzá, vagy valami hasonlóvá. Faluház. Közcsűr. Baszodház. Bármi, csak ne kultúrház, mert ez megtévesztő, és csak a baj van vele. De nem, ők nem azért szerettek bele Pap Gábor művészettörténészbe, nem azért szereztek be sámándobot, nem azért írták rá rovásírással, hogy: Hajrá Fradi!, nem azért ríjják tele a gyócszsebkendőjüket naponta háromszor a Zigaz Magyar Kúltúrájér', hogy egy ilyen fontos, a vidék magyarságát anyámkínja intézményt, mint a Szent Falusi Kultúrház feladjanak a judeoplutokráciával és az értéktelenséggel vívott harcz környestelen közepén. Az ilyen vitákban úgy lehet vicces helyzetet teremteni, ha az ember rákérdez, hogy rendben, kultúrház, fontos, fogadjuk el, de te, személy szerint miket szeretnél ott látni, csinálni.
Amire törvényszerűen jön a három betárazott lózung valamelyikének az áhítattal teli elszavalása. Kultúra, nemzeti, magyar, fontos, blabla. Oké, ezt értem, állítottam meg őket kihasználva egy lélegzetvételt, de neked, konkrétan mi kéne? Hát a nemzeti kultúra, a magyar, a... ÁLLLLLJ!!! Mondom neked, konkrétan!!! No, körülbelül itt ért véget minden ilyen beszélgetés-kezdeményem, hiszen teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy amúgy totálisan kultúranemfogyasztó emberke számára eléggé mindegy, hogy honnan és mit nem fog a jövőben is ugyanúgy nem fogyasztani, ahogyan tette azt eddig is, de hát ugye a polgári körök...
Eltelt tíz év, lett óriási változás. Kiírták a falu elejére és végére cirill betűkkel a település nevét. Most az a kultúra, ja, és ők rovásírásnak nevezik azokat a cirill betűket. Kiűztük a komcsikat, átneveztük a Vörös Hadsereg útját Kossuth Lajossá, illetve nem, elnézést, az egy régebbi földindulás volt, most csak a fontosabb intézmények vezetését vettük el a rohattkomcsiktól, úgyismint: óvoda, általános iskola, falusi könyvtár, kultúrház. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy intézményvezetőként Szabóné Manyika helyett jött egy Kovácsné Jolika, lett egy nagy megmondás, hogy na, mostmáraztán, és körülbelül ennyi.
És mára teljesen megnyugtató módon a dolgok visszazökkentek a régi, tíz évvel ezelőtti kerékvágásba. Illetve majdnem. Tessék megnézni az alábbi meghívót, hátha a kedves olvasónak is feltűnik valami.
Én nagyon úgy emlékszem, hogy ezek a meghívók régebben szebbek voltak. Igényössebbek. Kúltúráltabbak, baszod. Színesek, valamelyest mégiscsak szerkesztettek, ez meg? Egy kettévágott A4-es, teljesen schmittkonform szövegezéssel. Lehet, hogy az emlékezetem csal meg, de még mintha az ilyen multilevel-átbaszások is mintha, ismétlem, mintha tényleg valamivel igényesebben lettek volna felépítve. Ez a mostani már csak egy aprócska lépésre van az albán vírustól. Mi lehet a következő fázis? "Kedves Meghívott! Mostanra már annyira elhülyültünk, hogy még csak átbaszni se tudjuk önt valami orbitális baromsággal, de a pénzt nagyon szeretjük, ezért kérjük önt, küldjön nekünk párezer forintot, csak mert. Köszönettel: (bazmeg, már hülye cégneveket se bírunk kitalálni, ez már tényleg a vég...)." Na, mindegy, ez mellékszál, a lényeg, hogy a forradalom győzött, a komcsik eltakarodtak, minden a miénk, a kultúra is, baszod, és most. És most? Hogyan tovább?
Hát így. Mindent ugyanúgy, csak egy kicsit szarabbul, mint a kamanyisták. Újból van kilósedény-vásár, csak ez a mostani Kulcsárné Ilike egy kicsit drágábban méri a terembért, így ma már nem félnapra jönnek a kirakodósok, hanem csak két órára. Diszkó már nem is lesz többet, mert azt csinál a helyi "Café" (Café, baszod, Café, mert ez egy ilyen hely, ide nem illik ám traktorral jönni, csak ha már előtte lekapcsoltad róla az ekét!), volt egy pár kultúrműsor-kísérlet is, de hamvába holt, mert az a féltucat érdeklődő hamar rájött, hogy a kocsmában még a zsidózás is jobban csúszik, így mára már csak a kocsmából is kiszoruló súlyosan elmebetegek próbálkoznak meg időnként azzal, hogy másik néhány betegtársuknak bemutassák a monomániájuk tárgyát, plusz ugye a kilósvásár, a multilevel-átbaszások, és én nem merem ma megkérdezni a 2002-es vitapartnereimtől ami a bögyömben van, hogy no, és most hogyan tovább, mert tudom a választ, sajnos.
Hogy ezek is kamanyisták, ezeket is el kell zavarni, és majd akkor! Vona Gábor röhög a markába, Viktor, az isten megáldjon az ötletedért, bejött ez a polgári kör, de nagyon, köszönöm!
