Néhány éve Prágában jártunk. Alapvetően egy David Bowie koncertre mentünk, ami egyébként remek volt - leszámítva azt, hogy párom kedvence rosszul lett, és többszöri újrapróbálkozás után a koncert orvosa tanácsára félbeszakadt :(
Természetesen Prágában járván nem hagyhattuk ki a város nevezetességeit sem. Annak rendje és módja szerint megtekintettük a kötelező látnivalókat és – naná – néhány helyi sörözőt is. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy tulajdonképpen nem is szeretem a sört, de Belgiumban, Angliában és Csehországban bizony jó néhány pohár sör elfogyasztása szárad a lelkemen. Már amennyire a sör száradni tud. Illetve az nem a lelkemen szárad. Na, ebbe jól belebonyolódtam.) Mindesetre számos fajta helyi nedűt kipróbáltunk és bátran állíthatom: egyszerűen kihagyhatatlan!
Az egyikben az „ennyi sörre már enni is kéne valamit!” felkiáltással kértünk étlapot. Mivel a cseh nyelvvel elég csehül állunk, inkább csak találgattuk, hogy mi micsoda lehet. Végül is a jól csengő hermelínt választottuk. Akármi is legyen ez.
Először arra a helyes kis fehér bundás állatkára gondoltunk, amit (akit?) da Vinci képéről ismerhetünk. De ez kevéssé tűnt valószínűnek, lévén védett állat. Az étel árából pedig arra következtettünk, hogy inkább előétel vagy sörkorcsolya lehet. És igen! Ez utóbbival beletrafáltunk. De még hogy!
Valami elképesztően finom étket takar ez a furcsa név. Leginkább a camembertre hajazó sajtféle, ecetes-olajos csípős, fűszeres pácban mennyei kísérője egy (vagy több) korsó ser elfogyasztásának. Mindehhez friss, ropogós, kissé savanykás rozskenyér dukál.
Így aztán akárhányszor esik szó Prágáról, leginkább ez a csodás kaja jut eszünkbe. Évekig csak beszéltünk róla (nagyokat nyeldekelve,) mígnem a minap az én hites uram – ki tudja honnan – szerzett egy receptet. Kipróbáltam, kicsit variáltam és most megosztom a Nyájas Olvasóval.
Kell hozzá ugye cseh sajt. Na, ez nálunk nemigen kapható. (Ha valaki mégis tud beszerzési forrást, kérem ne habozzon megosztani!) Ezért aztán marad a jó öreg camembert, ami lehet natúr, de a chilis és zöldborsos változat is igen jó. Oldalirányban kettévágom a jobb sorsra érdemes (mi lehet ennél jobb sors egy camembert számára?!) sajtokat és mintegy szendvicsként közébük helyezek pár darab vöröshagyma szeletet és egy-egy káposztával töltött ecetes cseresznyepaprikát, amelyet előbb két-három szeletbe vágok. Belehelyezem egy edénykébe. Magam egy jól zárható műanyag dobozkába szoktam beletenni. Rádobálok borókabogyót, durvára tört színes borsot, pár babérlevelet, kis chilipaprika darabkákat, fokhagyma szeleteket, jöhet még bele a maradék vöröshagyma. Majd felöntöm olívaolajjal és a hűtőszekrénybe helyezem. Néhány napig aztán türelmesen magyarázom az uramnak, hogy nem, ma még nem lehet ebből enni, mert hagyni kell állni, hogy jól összeérjenek az ízek. Amikor már végképp nem lehet elhessegetni a hermelines dobozkától (4-5 nap, max. egy hét), akkor megadóan veszek rozskenyeret és vacsorára tálalom az isteni hermelínkét. Természetesen cseh barna sörrel.
