Egészen borzalmas hiányosságra kellett rádöbbennem: mostanáig nem mutattam be Nektek Dr. Bobula Ida munkásságát! A hölgy egyébként nyelvésznek tartja magát (legalább nem geokémikusnak, az azért már mégiscsak ciki lenne), és ebbéli minőségében a magyarok sumér eredetének egyixószólója, mondhatnók: a leginkább szószolója.

Na, szóval a vers:

Szumír- Hunghar- Mahgar Őshimnusz

 Országok országa
Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt
A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted,
Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos,
Hogy föl sem érheted.

Mint a magas mennység,
Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere
Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők,
Hős föld büszke népe,
Ez a te végzeted
Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy,
De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt,
Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön
Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy,
Emeld fel a fejed!


Rovásírás alapján: Dr. Bobula Ida nyelvész

A sumér-magyar egymásból eredet bemutatására egyébként itt van egy jó kis írás a Konzervatóriumból:

konzervatorium.blog.hu/2009/09/12/sumerok_es_kommunistak

Itten pedig nemcsak arról győződhetünk meg, hogy az alternatív nyelvészet alternatív helyesírással is jár, hanem arról is, hogy költőnk a trikolór fogalmát csak úgy Brezsnyev elvtárs szintjén ismeri:

Bobula Ida

Három kislány

Három kislány járt nálam a minap,
Szétszedték a szekrényem. holmimat.
Sált, szallagot magukra raktak,
Babaruha rongyot akartak.
Három fényesszemű, édes gyerek,-
- Nevetek én és vélük keresek.

Egyszerre csak a szemük megakad -
Elrejtve csipkék, hímzések alatt
Az. amit most kitennünk nem szabad.
Háromszínű, széles selyemszalag.

Mindhárom szótlan lett egy percre,
Aztán hat kéz mozdult egyszerre...
Az egyik hangosan fölnevetett,
A másik szeme könnyel tele lett.
Oly rég nem látták! Már olyan régóta!
A harmadik letérdelt, megcsókolta.


Kibontották. Beszélt mind a három:
"Szép, ugy-e szép? Legszebb a világon!"
Kibontották, becézték. símogatták.
Megcsókolgatni kézről-kézre adták
És reszketett a három kis poronty -
- A trikolor volt! - Egy szál tarka rongy.


Forrómeleg szállott a szívemre:
Magyarország még nincsen elveszve!