Ez a mondat jutott eszembe az eheti mancs Kósa Lajos-interjújáról. Nem tudom linkelni, tessék megvenni és elolvasni — addig meg higgyék el nekem, hogy ezt mondta ez a jóember:
"MN: Csakhogy a hiteleket jórészt uniós támogatású fejlesztések önrészéhez vették fel...
KL: Ez számviteli bűvészkedés, a fejlesztésre szánt pénzeket működésre kellett költeni."
Hogy mi van? Lassan mondom, hogy jól értsük:
bű-vész-ke-dés
Aztán tetszett-e ezt mondani annak is, aki a fejlesztési támogatást adta? Hogy: a papír mindent elbír kérem, aztán majd a valóságban meg az óvónő fizetésére költöm a (például) integrált közösségi és szolgáltató tér kialakítására kapott pénzt?
Lefordítsuk ezt a mondatot angolra? És jelentsük fel a a Fidesz ügyvezető alelnökét, Magyarország második legnagyobb városának polgármesterét trükközésért, csalásért vagy akármiért?
Nem, nem, mi nem vagyunk olyanok. Értünk mi a szóból.
Ezután következik a bizonyítvány magyarázása, pénzszemléletű szempontról át kell térni az eredményszemléletűre és a többi és a többi. Nem zárt frakcióülésen, magunk között hangzik el ez, hanem kimondjuk nyíltan: mi ilyen őszinte, faja, debreceni gyerekek vagyunk — nem mindegy? Ha a görögökről is kiderültek már trükkök százai, akkor minek itten szépen csomagolgatni? Ez van, kérem. Ideadtátok a pénzt erre, mi meg elköltöttük arra. Nem mindegy?
De. Mindegy. Csak akkor nem kell hazaárulózásról meg igazságtalanságról bucskorázni, vagy bankokat nyíltan zsarolni. Be kell vállalni őszintén, nyíltan. És azután sorbaállni a kokisallertockos ablaknál.
Ez van. Most. Az újbeszél NER-ben.
