Megkérem olvasóimat, hogy ezúttal tartózkodjanak a kaján megjegyzésektől: egy végtelenül kedves, aranyos teljesen rokonszenves családanya költészetét mutatom be nektek. Arról, hogy tényleg mennyire jó fej (Nem, ebben tényleg nincsen semmi áthallás, semmi másodszándék, semmi gúny vagy irónia vagy bármi ilyesmi: tényleg roppant szimpi, na!), magatok is meggyőződhettek:
http://www.ittvoltam.hu/csaladfa/hozzatartozok.aspx?id=e21385cf-fde8-465b-9235-b4f2539dfe92
http://iwiw.hu/i/Szenohradszkine-Kakonyi-Gabriella-10373728
stb.
Nomármost többünk életének vannak olyan tragédiái, hogy a fal adja a másikat. Gyurcsány F. például miniszterelnökösködni szeret, miközben tán nincs semmi a világon, amihez kevésbé értene, én a nőkért rajongok, pedig akkora pancser vagyok, mint ide Lacháza, Kákonyi Gabriella pedig verseket ír. Hogy milyeneket? Íme:
Honvágy
Magyar vagyok, magyarnak születtem
Emese álma lüktet fejemben
Hétvezér apám lovain vágta
Nyilai elűzik a hitványat
A magyar földhöz fogható nincsen
Kárpátok, folyók ölében gyöngyszem
Tavait dúsítja záporzó könnyem
Szívem dobog zúgó fenyvesekben
Magyar földön járni mily kiváltság,
Magyarnak lenni erő és bátorság
Magyar vagyok, lerázom láncaim
Szabad hazában szabadok álmaim
Csonkított hazám mit tettek veled
Honatyák bőkezűn szórták kincsed
Elárultak, eladtak álnokul
Földeden vér folyt, s ma is harag dúl
Hazám szeretlek, nagyon hiányzol
Világ szépsége téged nem pótol
Sorsom nézd mily messzire vezettél
Budapest, gyönyörű, álom lettél
Mégis tudom, bármi törjön reám
Vesszen száz emlék, megannyi barát
A magyar föld hazavonz, hazavár
Bárhol járjak a honvágy rám talál.
(Leeds, 2008. január)
Ahhh,Leeds, Chumbawamba...
Távoljáró
Hazám! Tudom messze járok,
De nem vagyok hűtlen fiad.
Hová lennék, ha nem lennél
Te, aki gyökereket adsz.
Álmaimban földed járom,
Felébredvén újra látom,
Távol vagy, túl sok határon,
Hiányzol, utánad vágyom.
Otthonom hordod öledben,
Mélyen élsz itt a szívemben,
Szépséged tükrözi arcom,
Velem vagy, kísérsz az úton.
Mért tagadnám... tiéd vagyok,
Testem, lelkem tőled ragyog,
Könnyem fénye rád világít,
Egymagad vagy a világ itt.
Azt kívánom légy hatalmas,
Akkora, mint szívemben vagy,
Hirdesd a hitet, az eszmét,
Légy büszke rám, ahogy rád én!
(Seregélyes, 2006. június 14.)
