Mottó: Ha a magyar médiában meghallom a BBC-t emlegetni, menten a revolveremhez kell kapnom.
Természetesen nem a brit közszolgálat világszerte — méltán — modellértékűnek tekintett működésével van baj. Hanem azzal amire fel- és kihasználják.
Mióta 1996-ban az állami/közszolgálati média dolgozói megszűntek közalkalmazottak lenni, és ezzel megtették a lépést a soha el nem ért legfőbb magasztos cél, a függetlenség felé, talán nem is volt olyan közmédia-vezető, TV- vagy rádióelnök, médiajogász vagy médiapolitikus, aki valamilyen módon ne tűzte volna hivatkozásainak zászlajára a BBC-t és annak magasztos elveit.
Legyen szó csak elméletről vagy akár a gyakorlatról, egy óriási különbség mindig maradt a minta és a valóság között: a BBC az működik!
Na ez az, amit itthon a közszolgálatról soha elmondani nem lehetett, sőt! Az új médiatörvény egy éve a bizonyság arra, hogy minél több elemet vesz át a magyar szabályozás a BBC szervezeti felépítéséből, annál jobban hasonlít a pártállami rádióhoz és tévéhez.
A klasszikus viccel szólva tehát, akárhogyan rakom össze, mindig géppisztoly lesz belőle...
Hogy is van ez?
Hogyan jött létre az a közszolgálati Frankenstein, amelynek — ha egyes elemeit nézzük — nincs olyan fontos pontja, amely ne lenne megtalálható más uniós állam jogszabályaiban, így összerakva azonban mégsem egy Adoniszt, hanem egy visszataszító szörnyeteget lök elénk a kifutóra, ahol a Miss Médiamodell európai versenyzői riszálják magukat a nagyérdemű előtt?
Mert ugye azt már a legelkötelezettebb kormánypártiak sem vitathatják, hogy a korábban sem éppen magas presztízsértékű (eufémizmus!) közmédia mára egész egyszerűen cikivé vált.
Hol vannak ma már a valóságtól azok a hangzatos kijelentések, mely szerint Szabadabb lett az új médiarendszer vagy, hogy a Közmédiában dolgozni rang lesz?
A közszolgálati adók vezetői kinevezésük utáni buzgalmukban maguk siettek lerombolni a médiatörvényt nyugatról érő "igazságtalan támadások" érveit. Az egyik címlapon hirdette, hogy nem hisz a semlegességben, a másik pedig a kormány iránti lojalitást emeli ki az elvárások közül. A hírcentrum stábja nem találja meg a tömeget az Operánál, de sikerül neki ugyanez a békemenetnél — a miértre nem válasz a méretkülönbség.
A híradó riporterei manapság attól rettegnek, hogy mémmé válnak, mert logikus, hogy kiröhögik azt, aki csúsztat.
Aztán meg itt van ráadásként az éhségsztrájk az agresszív kismalac módjára lefolytatott pszichológiai hadviselésével, zenével és fényszórókkal, majd az elhíresült retusálás....
Eközben a közmédia hitelessége és nézettsége merülési rekordok döntögetésében versenyez, pártatlanság, függetlenség és sokszínűség tekintetében, pedig a mintaadónak tekintett BBC Trust bármelyik tagja rögtön a Monty Python magyar szótáras jelenetében érezné magát, amint összeveti, mit jelentenek ugyanezek a szavak MTVA-ra lefordítva.
Mégis mi köze ennek a BBC-hez?
Bármennyire is meglepő, a mi Frankensteinünk száját, fogsorát és legalább egyik karját valóban a brit modellről klónozták, de már alig egy év működése is jól mutatja, miért lett magyar kezekben MTVA abból, ami külhonban BBC-nek látszik:
I. Gyártóbázis vs. megrendelő
A BBC struktúrájában tiszta felelősségi ill. megrendelő/szállító viszonyok vannak.
A megrendelő (hazai viszonylatban az MTV, Duna Tv vagy pl. a Rádió) megrendeli az anyagot, és ha elégedett vele, akkor fizet, illetve leadja.
Namost BBC kompetens-e ez a mi törvényünk? Van-e lehetősége (hatalma stb.) pl. Medveczky Balázsnak, Dobos Menyhértnek vagy Jónás Istvánnak, hogy ne fogadja el pl. az MTI hírcentrum manipulált hírszolgáltatását annak színvonala, manipulációja, jogsértése miatt?
Nincsen!
Ebben a rendszerben a közszolgálati médiaszolgáltatók vezetői személyesen (kinevezés), szervezetileg (MTVA mint kikerülhetetlen beszállító) és finanszírozásban is (vö: Közszolgálati Költségvetési Tanács 108. §) totálisan függenek az ún. gyártóbázisuktól, miközben a kuratórium és a társadalmi felügyeletet megtestesítő Közszolgálati Testület mégis őket — úgymond — ellenőrzi.
Tegye fel a kezét az olvasók közül az, aki hallott valamit Medveczky Balázstól akár a retusálási ügyről, akár az Operánál elsumákolt felvételekről! Pedig hát a médiaszolgáltató felelős vezetőjeként Ő volna — elvileg — felelős mindazért, ami a képernyőjükön, az adásban megjelenik...
No de bújjunk egy pillanatra e 49 főre zsugorított szervezet vezetőjének a bőrébe: Mégis, mit tehetne? Amikor se eszköze, se hatalma, se lehetősége nincsen kimondani, hogy én ebből az ún. szolgáltatásból többé köszönöm, nem kérek, és coki a Hírcentrum híreinek, beszerzem máshonnan!
II. Felelősségi körök
Ezzel nagyjából el is jutottunk oda, ami egy BBC-nél elképzelhetetlen lenne. Nincsenek tisztázott és világos felelősségi körök, csak a jogosultságok és kötelezettségek kusza-ködös homálya, amelyben nem igazodhat el senki. Még maguk a rendszer példátlanul nagy hatalmú urai sem, akik egy éve még azt kérték: ne a vélt/valós pártkötődésük, hanem a tetteik alapján ítéljék meg őket. Hic rhodus, hic salta! Hát most eljött az idő, és megmérettek.
Tisztázott-e — egyáltalán: tisztázható-e — a felelősség egy Lomnici-féle retusálás vagy operatüntetés ügyében?
Nem!
III. Kinevezések
A rendszer logikája nem kis részben (éppen ellenkezőleg: alapvető elemeiben is) arra épül, hogy a kulcsfontosságú vezetőket kinevezik és nem kiválasztják.
Korábban legalább bárki pályázhatott valamelyik TV vagy éppen a rádió elnökének. Ma a Médiatanács elnöke jelöli azt a kettőt, akiből az elnök lesz.
Ma a Médiatanács elnöke nevezi ki és ellenőrzi a teljhatalmú MTVA vezetőt, de még annak helyetteseit is kézben tartja.
Ma a Médiatanács elnöke nevezi ki a Kuratórium elnökét és + 1 tagját (hogy a többség azért meglegyen). Azzal az eltérő legitimációval, amivel ehhez képest az OGy által választott többi tag rendelkezik, hadd bíbelődjenek az elméleti jogászok...
És nem utolsó sorban persze a Médiatanács elnöke csak az lehet, akit a miniszterelnök megnevez. Na itt van az a bizonyos BBC-párhuzam, csak ott a királynő nevez ki a kormányzat javaslatára.
A törvény a rossz vagy a kiválasztottak?
Ezek után joggal merül fel a kérdés: ami másutt működik, itthon miért válik torzszülötté?
A fentiekben csak példaszerűen említett hiányosságok, átfedések, ködösítések a kinevezett embereken gyökereznek, vagy a médiatörvény struktúrájában?
Itt hivatkoznék vissza a poszt elejére betett mottóra, amikor nem csak a Médiatörvény mellett, hanem annak ellenében is akadnak olyanok (számosan), akik még mindig a BBC bűvkörében élnek és érvelnek.
Van egy 1994-es alkotmánybírósági határozat, amelynek a Rogán-Palkovics-Menczer féle médiatörvény soha nem volt képes megfelelni, és ez így szól:
A rádió és televízió alkotmányos működésének feltételeként a törvénynek ki kell zárnia, hogy a közszolgálati rádióban és televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi csoportok a műsorok tartalmára meghatározó befolyást gyakorolhassanak. Az „állami szervektől” való szabadság követelménye — a műsorok tartalmát illetően — a törvényhozással és a Kormánnyal szemben egyaránt fennáll.
Az AB kimondta, hogy már a befolyásolás lehetősége is alkotmányellenes és ellentétes a jogállamisággal.
A törvény viszont a preambulumában és másutt is deklarált elveket megsértve — ahelyett hogy az Alkotmánynak megfelelően kizárná a befolyásolás lehetőségét — egyenesen garantálja a közmédia függőségét a (mostani) kormánypárttól.
Súlyos tévedés, sőt! megbocsáthatatlan naivitás azt mondani, nem is igazán a törvénnyel, hanem a kiválasztott emberekkel van a baj.
"...olyan rendszert tartanék előnyösnek, amelynek nem részesei a szólásszabadsággal kapcsolatos kérdések meghatározásába belefolyó politikusok".
Lord Patten, a BBC Trust elnöke
Mert minden olyan szabály, ami intézményes garanciák helyett egyéni kvalitásokba (és csakis azokba) helyezi a működés kulcsát, az alkalmatlan és ezeknek a személyeknek kiszolgáltatott.
Remélem, senki nem azt gondolja, hogy itt a BBC-vel volna a baj, és voltaképpen a BBC-ről derült ki Magyarországon, hogy alkalmatlan. Sokkal inkább az, hogy ami másutt termőtalajra lelt, az itthon szükségszerűen gazzá változik.
Életem párja dunakanyari telkünkön megszállottan veti a fűmagot. Locsolja, gereblyézi, forgatja, szellőzteti. Évről évre mégis moha és gaz a "termés". Pedig mindent úgy csinál, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Angliát ismerő barátunk így vigasztalta:
- Jól csinálod! Semmi gond, így kell ezt. Már csak 200 év, és meglesz az az angol gyep.
Talán ez a különbség... A talaj, amibe ugyanazokat a magokat vetjük.
