Vasárnap este volt a darab bemutatója. Két részből áll, egy lassú alakuló és hosszú első részből, és egy rövidebb, eseménydúsabb másodikból. Mindezt a hozzáértő jelleggel is el lehet mondani, de most inkább saját benyomásaimat írom le.
Az első felvonás hosszúságát leginkább a Kolhaas család idilli életével ellenpontozza a tőlük kívül eső, de egyre kisebb körökben őket bezáró események bemutatása. Az idilli képhez Szarvas József jó, bár beszéde túl halk, inkább monoton duruzsoló, mint elbeszélő. A hozzá csapódó lótolvajt játszó Hevér Gábor viszont esetenként zavaróan harsány, poénkodó, ami nem igazán illik a darab ívéhez és témájához. A bibliai idézetekkel tarkított jogi csűrcsavaros jelentnek (Rába Rolanddal) nagyon erős áthallása volt napjaink mindennapi kispiszkos politikai visszásságaihoz.
A második felvonás már izgalmasabb, sok eseményt kellett belepréselni a mintegy háromnegyed órába. Itt már van erőszak a legkülönbözőbb formában és céllal. Még Blaskó Péter (Luther) is egy lelki erőszakoskodó szerepében küzd Kolhaas meggyőzéséért, akit persze a végén elkap az igazságszolgáltatás, pontosabban jogszolgáltatás kötele.
Bár Sütő a darabot (a) Ceausescu(-rendszer) elleni jajkiáltásként írta, azért nem nehéz azonosulni a NER-háborúban a nem csókos kisember könnyen kialakuló, vagy már folyó egyéni küzdelmével – és annak esetleges kimenetelével, - akár a magánnyugdíjpénztárak államosításának, akár a köztársasági alkotmány értékrendjének kiherélése, akár a sajtószabadság sajtókorlátozott kormányzati kezelése esetében.
Majd meglátjuk, hogy Csáki Judit mit ír róla a csütörtöki Magyar Narancsban, de azt mondom, hogy aki gondolkodni akar a darab alatt vagy után azon, hogy az egyén valós vagy vélt igaza, igaz belső meggyőződése hogy viszonyul a jogszolgáltatáshoz, az nézze meg.
